Üdv.
Hát, igen, vége. Heh, nem is tudom ugyan, hogy van e még valaki, aki ide keveredik manapság....
Arra jutottam, hogy magamról így, ilyen formában már nem nagyon szeretnék írni. Nem véletlen volt ez a nagy szünet itt.
Viszont. Folytatom egy másik helyen, más témával, ami persze még mindig én vagyok, magam.
Az új cím, lassan elindul ez is, ha valaki gondolja, fogyassza a fogyaszthatatlant!
a legjobbakat. köszi az addigi/eddigi figyelmet!
(ez a hely még 1-2 hétig aktív marad)
Zoli voltam
Az elmúlt tág egy hétben a következő impressziók értek (nagyjáboli kronológia) :
Úgy döntöttem, hogy ide inkább nagyobb lélegzetű gondolatmenetet, eseményt, beszámolót írok. Ugyanis, egy kis Judó általi unszolásra, elkezdtem egy újabb szolgáltatást űzni a világhálón, mégpedig ... már én is Twitterezem !
Jó kis dolognak látom, arra tökéletesen megfelel, hogy egy érzelmet, impressziót, aprócska (akár jelentéktelennek tűnő) momentumot az életből kiragadhassak és oda vethessem. Szóval, asszem oda amint valami ilyenem támad, beírom, megosztom!
Persze, ezt sem hanyagolom, ne essék ilyenről szó! Csupán kihasználom a megoszthatóság adta lehetőségeket. Ennyi.
| A gondolat az élet rabja csak, Az élet pedig az idő bohóca, S az idő, amely a világ tanúja, Megáll majd. | ||
| William Shakespeare | ||
Nos. Nem egyszerű újra nekiállni, irogatni akármit is, egy nagyobb szünet után. Kimaradt ez a sok idő, több, mint egy hónap. Vagy talán másfél is. Ez alatt persze sok- sok dolog történt, amik közül már sokat elfelejtettem, sokat meg nem.
Annyira nem szeretném élménybeszámolósra fogni ezt a post-ot, csak egy amolyan "reloaded"-szitura. Ezért is kezdtem egy idézettel ( amivel eddig még soha) eme bejegyzést. Hogy a változások, és a változatosság is megmutatkozzon kicsit, amin újra, meg újra végigmegyek.
Az idő. Bizony, az idő nagy úr. Nekem az "idő" és a "változás" kifejezés elég sűrűn szerepel az élet-palettámon, valahogy mindíg is befolyással vannak ezek a dolgok rám. És figyelek is rájuk, hogy mit hoznak ki belőlem. Ezt az idézetet meg úgy éreztem, és érzem, hogy nagyon az enyém... :)
Ha visszanézek, el sem hiszem megint, hogy ennyi dolog történt akárcsak azóta velem, mióta itthon vagyok. Nyáron úgy néztem előre a jövőbe, mint valami elérhetetlen dologba : sosem jön el, milyen is lesz majd az egyetem, a normál hétköznapok, beülni egy sörre a Zöldbe. Aztán, most itt vagyok, átélem a hétköznapokat, találok új dolgokat, új világnézeteket, új tapasztalások érnek, nap mint nap, új emberekkel találkozom. Ezekkel az újdonsült tapasztalásokkal pedig úgy érzem, valamilyen szinten én is fejlődöm, megújulok és valahogy sokrétübben tudok viszonyulni bármihez. Megint csak azt tudom mondani, hogy érdekes.
Közben, ezzel a sok új tapasztalással jönnek az emlékek, a nosztalgia és hasonló dolgok. Én most akár "a nagy cocialista forradalomról" is megemlékezhetnék e napon, de inkább nem teszem, hanem mondjuk arról emlékezek meg, hogy tavaly ilyenkor még jogásznak tanultam. Ma visszanézve pedig úgy látom, hogy jó döntés volt az, hogy már nem az képezi a mindennapjaimat...
No, hát igen, hazaértem. Már múlt kedden! Nem is tudom, 80 millió karakterben le tudnék most írni sok-sok mindent, és szívesen leírnék, de valahogy fáradt vagyok. Nem kezdem megint ezzel, de most úgy megérzem magamon a nyarat, itt az egyetem is, a sok-sok új dolog, arc, emberek, akiket és amiket vártam.
Most nem is írok többet, reggel 8kor már előadás. Most felrakom magam tölteni, agyat kikapcs, és indul az álom !
Hát, ma a rossz időre való tekintettel, elengedték az estét nekem, egy kicsit megint szabadon. Fel is jöttem, ha már rossz az idő, internetezem egyet, informálódom, ilyesmi. Marhára hideg van egyébként, a pulóverek ilyenkor már jól jönnek. Jön az ősz, vagy mi…
Jameg. Hát, elkezdtem múltkor megint szervezgetni egy osztálytalálkozást, Orfün ismét, 2009-ben az elsőt. Mivel amit ígértem, be is tartom: ha május nem, akkor majd, ha hazaértem!
Szóval, most okt. eleje, és meghívtam Andi-anyánkat is, volt osztályfőnöknőmet, akitől mára választ is kaptam: jön, ha tud, de eddig úgy néz ki, hogy oké ! És, örülök is neki.
És igazából, ezekben a percekben ugrott be valami igen érdekes: rájöttem, hogy a főnöknőm és a volt ösztályfőnöknőm totál hasonlítanak egymásra, majdhogynem egyforma személyiségek. Lehet velük poénkodni, kedvesek, segítőkésze, és néha szinte a gyerekkükként kezelnek ! Totál furcsa egy érzés, de most valahogy ez leesett… na mindegy, majd mesélek mindkettőjüknek a másikról, vagy arról, hogy nekem ez most hogy jött… J
Már csak ennyi idő. Tök jó, mert már látom a végét a dolgoknak, nem úgy mondjuk, mint mondjuk júli közepén.
Készülődöm is hazafele, vettem pár új ruhát, karórát, dolgokat a szobámba, rendezkedem, és készülök a már „rendberakom az életem” self-projectre. Nem rossz ez így, meglássuk, mit hoz az ősz!
A lényeg viszont, hogy optimistán nézek a jövőbe, és ez jó így asszem. Legalábbis, magamnak.
Elkezdődik a suli lassan, megint visszaülök a padba, sok új arcot megismerve, sok új élmény…
Komolyan, totál furcsa érzés. Annyira várom már a tényleges, otthoni hétköznapokat, mint kisgyerek a Mikulást.
Az egyetemmel ugyan van néhány gubanc órafelvétel és más egyéb téren…de majd minden klafán megoldódik.
Várom már a barátaimat otthon, a családomat, azt, hogy egy hosszú éjszaka után, gyűrötten és félkómásan felkeljek a saját szobámban, a saját ágyamban.
Igazából, az az érdekes, hogy ilyenkor veszi észre az ember azokat az aprónak hitt dolgokat, amikre egyébként oda sem figyel, hogy mennyire fontosak, és mennyire számítanak …
Ismét itt. Mondhatni, hihetetlen gyorsan megy az idő !
Az elmúlt héten, azon kívül, hogy két éjszakára megint itt voltak a közelben a szüleim, látogatóra… semmi extra nem történt. Megint hülye napok, hülye emberek, stressz….és még sorolhatnám, de totál felesleges.
A mai nap fel szerettem volna menni a környék legmagasabb hegyére, a Kampenwand-ra, de valahogy úgy voltam vele, hogy egyedül nem lett volna akkora buli. Meglátom még, majd lehet, hogy jövő héten. (persze felvonóval, nem gyalog… J)
Aztánhát, ennyi. Kicsit most már készülődök hazafele. Mármint, veszegetek most már 1-2 ruhát az őszre, meg még egy bevásárlós napot akarok tartani, lehet, hogy csak utolsó kedden, amikor gazdagítom magam pár dologgal, új ruhával, sörrel, hazaiaknak csekély ajándékok, stb.
Szóval, a szept. 12-őt nem igazán várom (esküvő), de a szept. 15-öt annál inkább !
Újra egy héttel rövidebb az év, a hónap, a szezonom.
Ma sikerült „elaludnom”, ugyanis a tervezett, délelőtt 10 órás kelésből lett negyed 1, délután. És akkor a fodrász, meg minden „programom” eltolódott. Egészen úgy, hogy fél 10 van, és még mosnom is kell valamit… Huh.
De végülis, nem volt túl szép az elmúlt hét. Megjött ugyan a fizetés, de mégsem annyi, ami magától értetődve, tervezve lett. Melankólikus, kilátástalan napok a felszolgáló-szférában. Viszont, 2-3 este elvoltam a kolleganőmmel itt-ott, agytágítani, beszélgetni, kikapcsolódni. Egyszer egy spanyol bár-étteremben, a közeli városban, másszor meg a nagy sárgabetűs éterremláncban. A spanyol hely nagyon bejött, az este egy kis futással végződött, ugyanis szakadt az eső. A rosszban is vannak jó dolgok, és fordítva is, visszafele…
Meg múltkor azt is elfelejtettem asszem, hogy gitároztunk kb, 2 hete. Ugyanis, a mosogató-srác is énekelget, meg gitározik, és ezt a visszajáró hotel-vendégek egyik nap meghallották. Az egyik, nagyon kedves fószer, Hagen ki is találta, hogy akkor lesz gitárest ma! És volt is, csináltak plakátot poénból, ilyenek…végülis kb. 30an hallgattak minket…és amikor kimentünk rágyújtani, visszajövetelnél egy pénzel teli kenyereskosár várt bennünket. Nekem marhára eszembe sem jutott, hogy pénzt kapjak érte…hát, jól esett nagyon az egész, a gratulációk, minden.
És akkor még 4 hét. Holnaphoz négy hét, és otthon vagyok. Egyszerre sok is, meg kevés is. Egyszerre tikkasztó az agynak, de megnyugtató is. Elég paradox egy dolog nekem megint. Majd elmúlik ez is. És folyamatosan csak az lebeg a szemem előtt: „ Kitartás! Ha ez a két és fél hónap ment, akkor ez a pár hét már nem foghat ki rajtam…”
Fáradt vagyok. Nem elcsépelve, és nem csak most, hanem úgy általánosan. Elfáradtam ebben a majd két és fél hónapban. Nem egyszerű, és tényleg nem a panaszkodás miatt. Le kell írni a problémáimat, el kell mondani valakinek, egyszerűen ilyen vagyok, kész. A fáradtsággal asszem magától értetődően jár egy kis nyűgősség is, és valami apró butaságon sikerült összevesznem kedves édesanyámmal. És most zavar. Majd holnapra mindenki megnyugszik, és elsimulnak a szálak.
Egyébként, valószínüleg az is szerepet játszik az egész mostani helyzetemben, hogy ezelett még effektíve, 1-2-3 napnál többet egyhuzamban nem dolgoztam, fizikai munkát. Főleg nem 12-14 órában, egyhuzamban. Annak örülök, hogy a magyar viszonylatokhoz képest legalább itt meg van fizetve a stressz, a fáradtság és barátai. Ugyan, az előző havi fizetésem még ma sem volt rajta a számlán, pedig megint eltelt egy hét…
Közben elmaradnak a szép és jó dolgok: múlt kedden voltam egy mamutmúzeumban, ami váu! Nagyon bejött, volt földtörténet, ábrázolással, láttam 450 milló éves követ, mamutcsontokat, tigriscsontokat, megkövült falevelet és fél méter átmérőjü csigaházat a jurából . Nagyon bejött, nagyon érdekelt, nagyon élveztem.
Meghát, azt is ideírom, hogy a felvétellel együtt, felmentem felvi-fórumra, hátha találok valakit, akivel lehet neten, gyorsüzenet formájában kommunikálni. Találtam is, mégpedig egy igencsak nagyon kedves leányzót, Kingát, akinek így messziről, az éterből nagyon örülök, hogy megismerhettem/megismerhetem! Persze, a net is valami, de majd élőben. Szóval egy jövendőbeli évfolyam-csoporttársat már mondhatni, ismerek. Nagyon kíváncsian várom a találkozást Vele.
Mindenesetre, nem rossz itt, de mégis úgy lenne a legelviselhetőbb, ha mondjuk 2 hetente hazamehetnék. Vagy valami hasonló. Mindegy, most már csak úgy 1 hónap 1 hét. Ezt ki kell, hogy bírjam úgy, ahogy van…
Megint kimaradt a múlt hét. Sajnos, a fáradtság és ezáltal a hanyagság is néha úrrá lesz rajtam. Persze, ez elmúlik.
Az utóbbi két hétben, mint mindig, megint történtek dolgok: felvettek az egyetemre, földrajzra. Sajnos ugyan megint csak fizetősre… Először nagyon elkeseredtem, és rögtön azon gondolkoztam, hogy akkor, ha itt vége a munkának, hova menjek tovább a világba. De aztán, hamar rájöttem, és átrágtam magam a dolgokon: megpróbálom! Szeretnék tanulni, tovább képezni magam, új dolgokat megismerni, tapasztalni, újra egyetemista lenni. Vannak terveim, na.
Aztán, közben sorra tikkasztó kánikulás napjaink voltak itt Némethonban. És ez persze, hosszú szövetnadrágban és vasalt ingben nem egy kifejezetten kellemes kombinációja az életnek. Izzadás, rohangálás, idegeskedés, és 3 kiló minúsz egy hétvége alatt.
Szombat volt a legeslegborrzasztóbb napom (persze, nem anyagilag): az egész terasz tele, ez több mint 30 asztal. Plusz türelmetlen vendégek. Plusz fennakadások a konyhán, és még hadd ne soroljam. Bele döglöttem az egészbe, borrzasztó volt. Viszont, tegnap kaptunk Szept. 12-re egy lakodalom-rendelést, 120 személyre !!!! 3 nappal munkám végezte előtt. És én csak nevetni tudtam, sírás helyett… J
Arra most kíváncsi vagyok, hogy mennyi pénzt utalnak a számlámra a napokban, júliusi fizetés címszó alatt.
Aztán, mi is volt még. Tegnap este, egy éjszakára itt aludt édesapám, nagyanyám és nagyapám a közeli kemping apartman-részében. Dumáltunk tegnap melóm után, söröztünk picit, még vacsit is kaptam. Jó érzés volt őket is így több, mint 2 hónap után látni.
Ugyanis, bizony-bizony, az idő vas foga továbbra is szántja az életem, mától számítva még 6 hetet vagyok itten. Bizony, várom, hogy hazamenjek.
Most totál rossz, goromba és hideg az idő, senki nincs, akivel kommunikálni tudnék élőben (persze, a net-nek hála, online igen). És azért ezek azért eléggé hazahúzó tényezők.
Húha, megy az idő. De úgy tényleg, már több, mint másfél hónapja nyomom itt az igát. És úgy kezdem megszokni az egészet.
Azt, hogy reggel felkelek, lepókhálózom a teraszt, megterítem az asztalokat, bepakolom a reggeli maradékokat, a koszos tányérokat. Aztán kicserélem az étlapokat (mert minden nap változnak az oldalak). Majd jönnek a vendégek, jópofizás, poénkodás jobbesetben és esetleg egy kis eszmecsere a „Honnan jött?” kérdés-kezdettel. Múlt héten nem akarták elhinni, hogy magyar vagyok. Azt mondták, hogy totál „baden-würtenbergi” szójárásom van , akcentus nélkül(ezt persze nem azért mondom, mert én vagyok a Jani, csak úgy jól esett, na).
Közben ja. Megint megfogyatkoztunk eggyel: a mosogatósrác egyik nap, a munka kezdete előtt 5 perccel telefonált, hogy ő most akkor nem jön többet. Azóta sincs új, így még nagyobb a stressz a konyhán, a kapkodás, és a többi…
De ja, asszem most már úgy méginkább megéri. Ez a hónap dúskál eddig a szép napokban, sok vendégben, jó időben és jó forgalmakban. A múlt héten megdöntöttem az eddigi napi forgalmamat, amely 1147 euró volt.
Alakulnak a dolgok, de persze hiányolom az otthonom. Ilyenkor érzi igazán az ember. Család, barátok, a város, a légkör, az egész. Ez is bejön nekem, csak kicsit azért unom magam, picit monoton nekem. Nem vagyok egy egyhelybenülő típus. Sok helyre szeretnék még eljutni a világban, viszont valahogy, valahol el kell indulni…
No, hát, történnek itt is azért dolgok, nem csak a leves meg halfilé.
Egy kis kronológia a német precizitás kedvéért:
Megvolt a „buli” szülinapomon. Először sör, aztán megint, aztán valami bélíz…be a városba, éjjel egy olcsó „rockkocsm”, ahol szemmelláthatólag csak nőzni és fiúzni akartak az emberek. Mármint, mi meg azért mentünk be, mert az egész városban minden zárva volt éjfélkor, szerdán. Hiába, nincs se Zöld, se egyetem a közelben…
Aztán. Kirúgták az idősebbik kolleganőmet, úgyhogy ismét ketten vagyunk a kedves Corinnával. Nekem végülis tök mindegy. Vagyis, talán mégsem, ugyanis ez negatív oldalakkal jár: 3 helyett két felé oszlik a bevétel, tehát többet keresek. 1 emberrel kevesebb, többet kell dolgozni és ettől kezdve ismét heti 1 szabadnap, 6 napos munkahéttel. Netezni ezután valszeg csak heti egyszer fogok, keddenként. Így sokkal olcsóbb, viszont kevésbé informatív. És még lehetne sorolni, a lényeg, hogy ez van….
Kicsit kezd kiakasztani, hogy reggel esik, aztán kint megterítjük a 30 asztalt, dél után 2kor elkezd szakadni, rögtön mindent berámolni és közben a vendégsereget kiszolgálni. És mindezt flottul. Hát, a tapasztalat meg az évek nem vehetőek meg akármilyen szupermarketban.
Ma megjött az első fizetés, és kicsit kevéslem. Vagyis, marhára nincs okom keveselni, mert ha egy picit is belegondolok, hogy milyen gyenge volt az idő miatt a múlt hónap második fele, rögtön megvilágosodom. Valamivel több, mint 400 euró. Ennyit otthon, se diákmunkából, se semmiből nem tudtam volna így, ennyi idősen kihozni . (nomeg persze nem elhanyagolandó a borravaló, ami ezt az összeget 120 euróval túllépte az előző hónapban)
Elkezdtem már organizálni kicsit az életem, amit majd ősszel, sok féle szempontból úgymond „tökéletesítés felé viszek”. Új e-mailcím, „internet-rend”, olvasás, súlyzózás. Ilyenekkel kezdtem.
Aztán, most kicsit „spórolok”. Igazából fater hozott múltkor egy csomó kolbászt, meg egy kis zöldséget, ami még jó. A pickszalámiszerűség meg persze időtlen időkig. Jameg, a teszkós ásványvíz is itt áll a szobában, minden totál flott. Tehát, ahova tudok, és az idő engedi, gyalog, vagy bringával jutok el. Költeni meg kenyérre és néha-néha az internetelőfizetésre fogok ezentúl. Persze még egy-pár dolgot el szeretnék intézni, meg szeretnék nézni, amihez muszáj a kocsi, de mind a közelben vannak.
Szóval, most ennyit tudok mondani a németországi helyzetről, a részemről.
Blogbejegyzések keddenként !
Asszem, ez egy forduló. 20 egyszer vagy, és itt vége egy olyan időszaknak, hogy 1-el kezdődik a születésnapod. És bennem most kezd tudatosulni, hogy "fiatalabb nem leszel", illetve az is, hogy a 30 éves valaki csak 10el több nálam, ami nem egy tetemes. És hát, ha nem az, akkor lassan az is jön. Egyszerűen, gyorsan halad az idő, röpül, meg nem állítható.
Viszont, totál örülök ma: annyi ember felköszöntött, hogy csak na, olyanok is, akikre soha nem gondoltam volna. Plusz, az új kollegák, a főnökék, az itteniek is mind-mind boldog szülinapot kívántak, illetve nemrég szóltak, hogy most parti lesz, és megyünk valahova, úgyhogy olyan fél 10 körül indulás. És mára még egy ajándék szabadnapot is kaptam. Lehet ennél szebb ?!
Aztán, mivel szép idő volt, elbringáztam itt a környékre, egy faluba, ami úgy 10 kilométerre van. Szép kis hely, ettem egy tésztasalátát valahol meg egy tényleg fantasztikus, HB Traunstein sört. Nagyon jó volt, ismételten azt kell, hogy mondjam! Aztán még itthon is 1-2 sörszi' legurult, és még este is. Úgysem iszom egyébként itt...
Aztánhát, ennyi. Holnap már tutira meló, egy kis kereset is lesz remélem, pár napon belül pedig a bankszámlámon életem első, igazi fizetése. Méghozzá, euróban .
Kajáltam egy jót. Persze, a tervek mégsem lettek véghezvíve.
Úgy terveztem mára, hogy elbringázok Prien-be, kajálok egyet a döner-esnél, lemgyek a tópartra, iszok egy sört valahol, és hesszelek. Mivel, jó időt írtak a médiák. Aztán, mégsem így lett.
Felkeltem dél környékén, és esett az eső. Negyed óra múlva elállt, aztán megint szakadt. Fél 2kor még mindíg, úgyhogy a B-megoldásos autónál maradtam, sajna. Odaértem, és persze kb fél órán belűl elállt minden, kisütött a nap, csiripeltek a madarak.
Ma nem voltam "instantkajáért" a nettó nevü boltban, és semmilyen boltban nem vettem semmit, csupán egy kicsit "előre ettem a medve bőrére", és elmentem egy Döner Kebaposhoz, hogy akkor egy kis meleg kaja így az ember szülinapja előtt.... Jó is volt, és meglepő módon, ugyan annyiba került egy döner szenya, mint pécsett, csak asszem még nagyobb is volt. Meg még egy adag sültkrumpli hozzá, kecsappal, és egy kóla... kész örömmámor. 6,50 euróból meg is úsztam, tök jó. Aztán, elmentem ruhaboltokba ott a környéken, mit veszek majd, mielőtt hazamegyek és lesz pénzem...legalábbis, egy két dolgot. Kicsit másképp akarom organizálni a teljes ruhatáramat.... Ja, és még közben 2 gombóc fagyi is lecsúszott a jobbikból.
Remélhetőleg, holnap is marad a szép idő, aztán elindul a forgalmas időszak.
Most itthon, málnaszörp, net, ilyenek. Elvagyok, kész.
Nos, végre tudok írni, ugyanis a héten megoldottam valamelyest az internet-kérdést ideiglenes otthonomban. Meg valójában már írtam is ide egy marhahosszú posztot, de hála az internetnet (kicsitsem paradox módon), szerverhiba, vagy mi a fene miatt az egész eltűnt, énmeg persze nem mentettem. Úgyhogy, ezentúl ismét odafigyelni tessék a crtl+c-re, nekem.
Azt sem tudom, hol kezdjem. De úgy konkrétan, tényleg nem. Este is van, keveredett nap, sokat nem is szeretnék írni most. Vagyis, hogy az Istenbe ne szeretnék, de egyszerűen, egy kis energia hiánybna szenvedek e téren. Pedig, még dolgozni sem kellett ma, a rossz időre való tekintettel. Vagyis, lementem, bepakoltam a reggelit, összerakoskadtam a dolgokat a helyükre, és aztán jelentették be, hogy heló, elég a 2 ember, ma Te nem vagy soron... Nem szomorkodtam végülis miatta, csak ez a hét (nekem az mindíg szerdán kezdődik), eddig mindösszesen 2 munkanapból állt, abból egyen volt 2 asztalom. Az nagyonnagyon kevés. A következő nap viszont (tegnap), szép lett az idő, átvariálták a műszakomat, úgyhogy a 13 óra megvolt megint. De megérte...
Mint ahogy, talán elmondhatom, ez a már több mint 3 hét, amit itt töltöttem.
Ma volt itt faterom, cuccokért, és rendes módon, benézett ide is. Aztán később elmentünk együtt egyet gyors bevásárolni, és ennyi. Kis duma, ezmegaz. Hozott egy rakás gyümölcsöt, barackot, dinnyét...meg némi magyar kolbászt, úgyhogy, a mai ebéd-vacsorám fent igazán magyarretró volt : pickszalámi, magyar kifli, traubiszóda (!) . Szerintem, egy totál más kultúrával megáldott országban, ez tök mókás. De hogy jólesett, az egyszer már biztos.
Rendeződtek itt már a dolgaim, minden fontosabb dolgot asszem megkaptam: ma a TB-kártyámat, ami itt olyan, mint egy bankkártya és elektrónikus, érdekes, remélem azért nem kell használnom. Aztán, a nyugdíjbiztosításos kártyám is megjött vlaamelyik nap, meg múltkor még persze a bankkártyám, az aktív számlával és a 4 jegyű kóddal. Most meg már internetem is van, a szobámban, ahogy azt elterveztem.
Mondjuk, nem azon az áron, mint szerettem volna. Nem ingyenes, mobil, nem a leggyorsabb, néha dobál, és minden megkezdett nap 5 euró! Tehát, 0-24-ig, ami egyrészt szívás, mert nem olcsó, viszont korlátlan az adatforgalom, tehát egész nap lehet böngészgetni, meg talán letölteni is, majd kipróbálom. És ha lefogy, akkor mint egy kártyás mobilt, simán fel tudom tölteni a benzinkútnál, ahogy azt ma is megtettem. Akkor ment csak kicsit fel bennem a pumpa, amikor az itteni, csütörtöki újságot kinyitottam: ugyanez a stick, csak másik szolgáltatónál, az Aldin keresztül (kicsit más az imidzs, mint nálunk... ) , 60 E-ért megkapom, és nem 5 euró naponta, hanem csak 2 , VAGY 15 euró 31 napra !!!! :( Mindegy, most már nem fogok kidobni megint 60 eurót ezért, holott, még mindíg lehet, hogy gazdasígosabb lenne. Mindegy.
Szóval, most azért kiköltekeztem magam, talán így magamban lezártam ezt a hónapot ilyen szinten. Mármint, mégis el tudtam menni múlt héten Neil Youngra, Münchenbe ( http://www.flickr.com/photos/highw61/3637917079/in/photostream/), amit anyagilag és sehogyan sem bántam meg, hiszen egy életreszóló élményként kezelem. Az első igazi, nagyaránés, teljesestés koncertem. Mondjuk, ülős volt, de élveztem nagyon.
És teljesen véletlen, volt/van egy időszakos kiállítás is ott a parkban, "Woodstock 40" címmel, mivel idén volt 40 éve, hogy az a marhanagy fesztivál, NY mellett megtörtént, és örökéletre belevéste magát a történelemkönyvekbe. Ők meg ott tisztelegtek eme eseménynek, meg úgy unblock a rocktörténelemnek és kiállítottak csomó érdekes dolgot: erdeti Jimi Hendrix gitár, dedikálva ! John Lennon Hamburgi hotelszámla, és más egyéb tényleg baromi érdekes apróságok voltak láthatóak, amit szintén nem minden nap lát az ember. Meghát, élmény volt autóval, egyedül, GPS-nélkül keverni először egy nagy világvárosban. Élvezetes egy szerdai, csodás nap volt !
Aztán, most meló. Márha nem esik az eső, mert kb 1, vagy még több, mint 1 hete már esik az eső, mintha öntenék, és ez a vendéglátóiparnak, pláne egy ilyen kiesőnek, mint ahol én vagyok (falu is 2 km kb. ), elég nagy érvágás. Se bringások, se sétálók, se túristák. még jó, hogy hotel is egyben, így legalább a szállóvendégek, meg pár környékbeli azért megfordul rossz idő esetén is.
Huh, tehát ennyi. Szóval, most elkezdek ismét a blogba írni, híreket olvasni, szörfölni, tervezni a jövőt, az őszt, várni a felvételi eredményeit és élvezni a nyarat. :)
(Jacko elment, de a pop maradt. Én bírom a csóka zenéit, és ahogy tegnap az egyik kollegina mondta: róla még 100 év múlva is beszélni fognak, rólunk meg 3 nap után elfeledkeznek...)
Na, most jutottam picit nethez.
Kitn vagyok nemetben, jelenleg egy jatekteremböl, ahol nemet ekezetes billentyü van, igy kisse zavaros az iras. Meg draga is a maga 2 euro/ orajaval...
Egyebkent, total elvagyok, minden rendben van melo, matol szezonkezdet, szoval meg több jön eztan.
De egyebkent meg le vagyok maradva az otthoni dolgokkal, hirekkel. Adambaratom most mondja az EP valasztasok eredmenyeit. Eshat, nem meglepöek, viszont se nem örülök, es meg fel sem dob. Meglatjuk, mi lesz a vege a kezdetnek...
Na megyek is, mert leja a kess. Igyekszem irni, lehet, holnap meg egy Neil Young kocnertre is elmegyek Münchenbe. Meg meglassuk...
Üdv as csok mindenkinek odahaza!
Hát, az igazság az, hogy tényleg nem. Nem tudom, melyik országban vannak épp a papírjaim, hol járnak, merre kószálnak. Talán, ha jól mennének a dolgok, akkor ma délután kapok egy jelzést, hogy megjöttek, és mehetek aláírni. Na, ez igencsak jó lenne. De van egy érzésem, hogy holnapnál előbb nem lesz ez meg... És akkor csak csütörtökön tudok indulni, és akkor csak pénteken tudom kezdeni a melót. Mindegy, már azt mondom, hogy legalább a héten tudjak dolgozni! Ha belegondolok, ez tök sok pénzkiesés. Sok-sok tapasztalatkiesés, rutin, estébé.
Jó itthon, félreértés ne essék, csak most is itthon unatkozok. Inkább melóznék, vagy valami.
A hétvégém totál jóra sikeredett, úgy érzem. Meg úgy a múlt hetem. Találkoztam arcokkal, akikkel rég nem, akikkel jól esett a beszélgetés, a nevetések, a sörök, és a kólák. És a vasárnapi dolgot a Daniéknál külön örömmel vettem. Egy kis becsiccsentés, sok-sok röhögés, baromkodás. Na, jó vót', ennyi!
És tényleghogy ma még GB-szülinap, megint inni, megint élmények, várfalon innen és túl.
Különbenmeg, várom a szeptembert, a munka végét, a (remélhetőleg) új suli kezdetét, az új embereket, az új lehetőségeket, szituációkat, a programokat, az eltervezett Pestet, lányokat és sört, meg úgy mindent. Pedig, még ki sem mentem.
Egy olyan zenekar, akit már tavaly szeptemberben meg szerettem volna nézni a Trafóban, Pesten, de persze valahogy nem jött össze...
Aztán, most nézegettem a Trafó idei programjait, és lesz pár érdemleges, köztük újra a The Tiger Lillies !!! Ennek örülök, és szeptemberben most tutira meg is látogatom őket!
Érdemes belenézni, meghallgatni, megismerni ezt a hang és képvilágot, amit ők képviselnek: kicsit giccs, kicsit Brecht, kicsit véres, kicsit beteg és eléggé szerethető ! ;) Csak ajánlani tudom!
Megint olyan idők járnak valahogy, hogy nem jön össze itt az írás.
Se az idő, se semmi nem áll úgy, hogy összejöjjön.
Most egy picit arról, hogy mi van velem. Megint önkontroll, visszaemlékezés és blablabla...
Még mindig nem jött meg az engedély magyarországra. Ugyan a főnökasszony megkapott egy ottani visszajelzést, hogy oké a srác, mehet ki dolgozni! Ennek örülök is azért, megnyugtatta a szívemet.
Előbb vettem észre, hogy valami seggfely paraszt ( már elnézést), valszeg éjszaka, volt olyan rendes aranyos drága, és a kocsimba húzott, oldalirányt 4 csíkot a kis kulcscsomójával! Nem is idegeskedem rajta már, komolyan, mert nincs értelme... de egyszerűen, ezt sosem tudtam felfogni. Aki ilyet csinál bárkinek a járművel, az teljesen egyenesen: kapja be!
2-vel ezelőtti vásárban megláttam egy tök fasza kis cuccot, egy apple billentyűzetet! Ugyan angol, nemzetközi a nyomat, betűk szempontjából, de ez nem zavar, mert a kezeim már tudják a betűk helyeit nagyjából, a windows is beteszi a kellő dolgokat a helyükre...egyszóval, tudom használni! USB-s, klafa fehér-átlátszó, és érdekesség, hogy van benne két usb hub, amire pendrivetól kezdve bármit rá tud az ember dobni. És mindez 800 forint volt! :) Ezért jó a vásár, kéremszépen. ( A mostani széria a boltban, utánajárásom után, 16 ezer HUF!!! )
Szóval, gépelni is van miről, mert már kellett valami, hogy ne legyen folyamatosan olyan közel a monitorhoz.
Múlt héten rengeteg baráttal találkoztam, ittam, beszélgettem, beszámoltam, és kaptam is. Jó volt kicsit kiruccanni. A héten viszont máig eléggé szünetelek a pörgés szinterén. Nyugi van, ma megyek picit a "méreg nevű szórakozóhelyre" emberekkel, lesz egy két fellépés. Riával is dumáltam ma, vele is összefutok holnap. Hát, ilyenek.
a végére meg egy nagy kedvenc:
Basszus, annyi minden vót', van és lesz, hogy már azt sem tudom, hol áll a fejem. Nem minden értelemben, csakhát, ide sem írtam most egy ideje az "elfoglaltság" miatt, de hát... most fogok!
Valójában, azt sem tudom, hol kezdjem. Leírok dolgokat, kronológiába, hogy majdan visszaemlékezhessek, kontrollálhassam a múltat.
Látom, hogy PEN óta nem írtam. Vagyis, nem is nyúltam a bloghoz. Hát, van ilyen ...
PEN visszaemlékezve: nagyon jó volt, tetszett az új helyszín, az arcok, a koncertek, a történések, meg sok minden. Lent aludtunk minden éjjel Ádám barátommal a próbatermünkbe, nagy mocskot hagyva magunk után, amit -emlékszem-, egyedül pár napra rá, fel is takarítottam. Nem büszkeségből, csak tényleg nagy volt a kosz. :)
Aztán, hát jött egy olyan ötlet, lehetőség, ami hirtelen jött, még nekem is. Mégpedig, hogy talán kimehetnék németlandba dolgozni, mint pincér. Hát, először kicsit óckodva néztem az egészre, de végül belementem (rövid időn belül).
Nem ismeretlen a hely, az arcok: apám is náluk dolgozott, még úgy 92-től, egy két szezont. Persze, nekem nincs szakvizsgám, meg semmi, de azt mondták ők is, "ha nagyon akarom, úgy is meg tudom csinálni" ! Így is lett.
Ki kellett mennem egy próbahétre, mennyire válok be, vagy mennyire nem. Ez eldőlt, és pár nap után már azt mondták, hogy abbszolút bevállok, minden rendben van, ügyes vagyok, estébé... Ennnek totál meg is örültem, viszont annak már kevésbé, hogy haza kell jönnöm, ugyanis a papírokat úgy intézik, hogy ott beviszik a münkaügyre, és akkor két hét, mire Magyarországra leküldik, jelen esetben Pécsre. És akkor, ha itt átvettem, úgy mehetek csak vissza. Tök lugikus a bürokrata rendszer, nem?! Namindegy.
Szóval, most várok. Elviekben, jövő hét elején már megkaphatom a papírt. Ha megjön, megyek is, mondjuk, a szerződész Juni 1-től, Szept. 15-ig írtuk alá. Meglássuk, hogy lesz.
Ez van vélem, most punyi, meg ilyenek.
Most egy kis White Strepes-ot hallgatok, mert jó. :)
Hogy miért is? Nemtudom. Szeretem bennük ezt a puritánságot, az egyszerűséget, a mármár nevetséges, de mégis jó egyszerűséget. Meghát, a körítést. És ez az imidzs, a hanghoz kapcsolt képvilággál meg egyenesen magával ragad! Tényleg bejön.
