Hát, az igazság az, hogy tényleg nem. Nem tudom, melyik országban vannak épp a papírjaim, hol járnak, merre kószálnak. Talán, ha jól mennének a dolgok, akkor ma délután kapok egy jelzést, hogy megjöttek, és mehetek aláírni. Na, ez igencsak jó lenne. De van egy érzésem, hogy holnapnál előbb nem lesz ez meg... És akkor csak csütörtökön tudok indulni, és akkor csak pénteken tudom kezdeni a melót. Mindegy, már azt mondom, hogy legalább a héten tudjak dolgozni! Ha belegondolok, ez tök sok pénzkiesés. Sok-sok tapasztalatkiesés, rutin, estébé.
Jó itthon, félreértés ne essék, csak most is itthon unatkozok. Inkább melóznék, vagy valami.
A hétvégém totál jóra sikeredett, úgy érzem. Meg úgy a múlt hetem. Találkoztam arcokkal, akikkel rég nem, akikkel jól esett a beszélgetés, a nevetések, a sörök, és a kólák. És a vasárnapi dolgot a Daniéknál külön örömmel vettem. Egy kis becsiccsentés, sok-sok röhögés, baromkodás. Na, jó vót', ennyi!
És tényleghogy ma még GB-szülinap, megint inni, megint élmények, várfalon innen és túl.
Különbenmeg, várom a szeptembert, a munka végét, a (remélhetőleg) új suli kezdetét, az új embereket, az új lehetőségeket, szituációkat, a programokat, az eltervezett Pestet, lányokat és sört, meg úgy mindent. Pedig, még ki sem mentem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.