Minden, de minek ?!

 Nos. Nem egyszerű újra nekiállni, irogatni akármit is, egy nagyobb szünet után. Kimaradt ez a sok idő, több, mint egy hónap. Vagy talán másfél is. Ez alatt persze sok- sok dolog történt, amik közül már sokat elfelejtettem, sokat meg nem.

Annyira nem szeretném élménybeszámolósra fogni ezt a post-ot, csak egy amolyan "reloaded"-szitura. Ezért is kezdtem egy idézettel ( amivel eddig még soha) eme bejegyzést. Hogy a változások, és a változatosság is megmutatkozzon kicsit, amin újra, meg újra végigmegyek.

Az idő. Bizony, az idő nagy úr. Nekem az "idő" és a "változás" kifejezés elég sűrűn szerepel az élet-palettámon, valahogy mindíg is befolyással vannak ezek a dolgok rám. És figyelek is rájuk, hogy mit hoznak ki belőlem. Ezt az idézetet meg úgy éreztem, és érzem, hogy nagyon az enyém... :)

Ha visszanézek, el sem hiszem megint, hogy ennyi dolog történt akárcsak azóta velem, mióta itthon vagyok. Nyáron úgy néztem előre a jövőbe, mint valami elérhetetlen dologba : sosem jön el, milyen is lesz majd az egyetem, a normál hétköznapok, beülni egy sörre a Zöldbe. Aztán, most itt vagyok, átélem a hétköznapokat, találok új dolgokat, új világnézeteket, új tapasztalások érnek, nap mint nap, új emberekkel találkozom. Ezekkel az újdonsült tapasztalásokkal pedig úgy érzem, valamilyen szinten én is fejlődöm, megújulok és valahogy sokrétübben tudok viszonyulni bármihez. Megint csak azt tudom mondani, hogy érdekes.

Közben, ezzel a sok új tapasztalással jönnek az emlékek, a nosztalgia és hasonló dolgok. Én most akár "a nagy cocialista forradalomról" is megemlékezhetnék e napon, de inkább nem teszem, hanem mondjuk arról emlékezek meg, hogy tavaly ilyenkor még jogásznak tanultam. Ma visszanézve pedig úgy látom, hogy jó döntés volt az, hogy már nem az képezi a mindennapjaimat...