Újra egy héttel rövidebb az év, a hónap, a szezonom.

Ma sikerült „elaludnom”, ugyanis a tervezett, délelőtt 10 órás kelésből lett negyed 1, délután. És akkor a fodrász, meg minden „programom” eltolódott. Egészen úgy, hogy fél 10 van, és még mosnom is kell valamit… Huh.

De végülis, nem volt túl szép az elmúlt hét. Megjött ugyan a fizetés, de mégsem annyi, ami magától értetődve, tervezve lett. Melankólikus, kilátástalan napok a felszolgáló-szférában. Viszont, 2-3 este elvoltam a kolleganőmmel itt-ott, agytágítani, beszélgetni, kikapcsolódni. Egyszer egy spanyol bár-étteremben, a közeli városban, másszor meg a nagy sárgabetűs éterremláncban. A spanyol hely nagyon bejött, az este egy kis futással végződött, ugyanis szakadt az eső. A rosszban is vannak jó dolgok, és fordítva is, visszafele…

Meg múltkor azt is elfelejtettem asszem, hogy gitároztunk kb, 2 hete. Ugyanis, a mosogató-srác is énekelget, meg gitározik, és ezt a visszajáró hotel-vendégek egyik nap meghallották. Az egyik, nagyon kedves fószer, Hagen ki is találta, hogy akkor lesz gitárest ma! És volt is, csináltak plakátot poénból, ilyenek…végülis kb. 30an hallgattak minket…és amikor kimentünk rágyújtani, visszajövetelnél egy pénzel teli kenyereskosár várt bennünket. Nekem marhára eszembe sem jutott, hogy pénzt kapjak érte…hát, jól esett nagyon az egész, a gratulációk, minden.

És akkor még 4 hét. Holnaphoz négy hét, és otthon vagyok. Egyszerre sok is, meg kevés is. Egyszerre tikkasztó az agynak, de megnyugtató is. Elég paradox egy dolog nekem megint. Majd elmúlik ez is. És folyamatosan csak az lebeg a szemem előtt: „ Kitartás! Ha ez a két és fél hónap ment, akkor ez a pár hét már nem foghat ki rajtam…”