Megint kimaradt a múlt hét. Sajnos, a fáradtság és ezáltal a hanyagság is néha úrrá lesz rajtam. Persze, ez elmúlik.

Az utóbbi két hétben, mint mindig, megint történtek dolgok: felvettek az egyetemre, földrajzra. Sajnos ugyan megint csak fizetősre… Először nagyon elkeseredtem, és rögtön azon gondolkoztam, hogy akkor, ha itt vége a munkának, hova menjek tovább a világba. De aztán, hamar rájöttem, és átrágtam magam a dolgokon: megpróbálom! Szeretnék tanulni, tovább képezni magam, új dolgokat megismerni, tapasztalni, újra egyetemista lenni. Vannak terveim, na.

Aztán, közben sorra tikkasztó kánikulás napjaink voltak itt Némethonban. És ez persze, hosszú szövetnadrágban és vasalt ingben nem egy kifejezetten kellemes kombinációja az életnek. Izzadás, rohangálás, idegeskedés, és 3 kiló minúsz egy hétvége alatt.

Szombat volt a legeslegborrzasztóbb napom (persze, nem anyagilag): az egész terasz tele, ez több mint 30 asztal. Plusz türelmetlen vendégek. Plusz fennakadások a konyhán, és még hadd ne soroljam. Bele döglöttem az egészbe, borrzasztó volt. Viszont, tegnap kaptunk Szept. 12-re egy lakodalom-rendelést, 120 személyre !!!! 3 nappal munkám végezte előtt. És én csak nevetni tudtam, sírás helyett…  J

Arra most kíváncsi vagyok, hogy mennyi pénzt utalnak a számlámra a napokban, júliusi fizetés címszó alatt.

Aztán, mi is volt még. Tegnap este, egy éjszakára itt aludt édesapám, nagyanyám és nagyapám a közeli kemping apartman-részében. Dumáltunk tegnap melóm után, söröztünk picit, még vacsit is kaptam. Jó érzés volt őket is így több, mint 2 hónap után látni.

Ugyanis, bizony-bizony, az idő vas foga továbbra is szántja az életem,  mától számítva még 6 hetet vagyok itten. Bizony, várom, hogy hazamenjek.

Most totál rossz, goromba és hideg az idő, senki nincs, akivel kommunikálni tudnék élőben (persze, a net-nek hála, online igen). És azért ezek azért eléggé hazahúzó tényezők.