Minden, de minek ?!

Most lett net! Lám, mint a fény. Beköszöntött. Eddig, többek között ezért is nem írtam pár napja...

Egyrészt, szombaton itthon kis motoszkálás után jöttem rá, hogy szétcsusszantak a kábelek a wifielosztó előtt, így nem volt net a házban. Aztán ,miután kiküszöböltem a hibát, jött egy másik.

Tegnap, mint azt talán többen érzékelték/hallották, elvágtak az M6os építkezésénél egy netkábelt (Magyarország), és a pesti szerver valahogy így érthetően túlterhelődött, aztán az ország nagyrészén beszart a net. Mindez délelőtt, fél 12 körül történhetett (az újságok szerint). Én ezt nem érzékeltem, mert ismét halálba fagytam hajnali fél 5től apámmal a vásárban. Most nem bántam, elbeszélgettünk más emberekkel politikáról, jólétről, kevésbé jólétről, realitásról, meg más egyéb szarról.

Aztán, tegnap délután sem volt net, meg semmi. Most sem volt, egészen ezeddig. Olvasom az újságot papír formában, egy bögre kakaó mellett, és írja egy cickányfarknyi cikkben, hogy hát, ez meg ez történt, DE tegnap fél 4-re már ki is javították ! Hmm, hmm. Mindenhol. Itt megint oktalanul írták ezt az általános baromságot, hogy "mindenhol". Jó, gondolom a T-tökömkábelszolgáltató ezt nyilatkozta. Tök szép is lett volna....

Mindegy, mostmár itt is van net. Igazából, nem ez a legnagyobb világtragédia közelsem, sem nekem, se másnak ne. De azért, épp a párizsi út szervezésének kellős közepén vagyok, és 1 nap is számított. Mindegy, most be kell pótolnom.

Egyébként, tök jó volt tegnap délután. Igaz, halál fáradtan, de apám kitalálta, hogy délután, vásár után menjünk be a városba gyalog, nagyfater új munkahelyére ( Miután tavaly előtt kirúgták az egyetemről, most egy ismerőse által újból, nyugdíj melletti munkára ment, az Irgalmasok utcájában lévő korházban portás. Muszáj ...). Aztán, hogy egy ksi kávé, süti, meg ilyenek. Hát, oké nem nagy táv, rengetegszer teszek meg ilyeneket egy-két sör után.

Bementünk, megnéztük. Hazafele meg beültünk Kinóba kávéra, kolára, dumálgatni. Jó volt kicsit családdal is ellenni pár órát. Jó, nem azt mondom, hogy nem szoktam velük járni nyaralni, fürdőzni, stb,stb... de ez mégis más volt. Kis koromban sok-sok hétvégét gyalogosan töltöttünk a városban, aztán most "időhiányban" ezek leszűkültek a hugommal. Mármint, nem a hugom tehet persze róla, hanem egyéb tényezők...

Közben, múlt héten voltam bent tiborcban, hogy megérdkelődjem az újraérettségizést. Lehetséges, de pénzes. Viszont, (jellemzően) azt, hogy mennyibe kerül, senki nem tudta megmondani. Se az igazgatóhelyettes, se a gazdaságisok. Gratulálok! Mondták, hogy ma hívjam fel őket, hátha...na kössz.

Nemsoká itt a Párizs, vasárnap, előtte elvileg lesz egy Hard Rice koncert is asszem a Toxicban. Nem tudom, olyan közönbösen leszarom. Egyrészt, alig volt próbánk, másrészt nem is ellenkezem, sok próbán nem tudtam ott lenni. Tököm se tudja. Nem bánnám őszintén, ha nem lenne.

Most megy a Robert Cray, imádom! Régebben sokkal többet hallgattam. Most többet! Nektek is ! :) (nem sok jó minőségű van fent Youtube-on, tessék körülnézni)

El is felejtődött, de közben mégsem. Már egy ideje "izgulok", hogy végre gond nélkül beiktassák Amerika 44. elnökét. Nem is az elnök általános személyén izgultam, hisz, ha egy "megszokott" fazon kerül a sorba, talán legyintettem volna egyet. De kérem szépen, itt nem az történt! Itt egy Afro-amerikai ember került a legvezetőbb, legbefolyásosabb posztba! Ugyanarra a bibliára esküdött fel amire Lincoln, Nixon, Reagen, Carter, vagy akár Clinton és a Bush apa-fiú-kettős is. Valójában, ez egy hihetetlen nagy szó! Misem bizonyítja jobban a 20 század felgyorsult történelmi sodrását, eseményváltozásait, mint ez a tény! Elképesztő!

Körülbelül nekem ez az egész úgy jön le, mintha mondjuk azt mondtuk volna 1890-ben Thomas Edisonnak, vagy egy más fizikusnak, hogy 100 év múlva az emberek munka után hazamennek, bekapcsolják egy vezetéknélküli eszközzel a színesen világitó, képeket mutató dobozt, majd berakják egy fémdobozba az étküket, hogy az kicsivel később "rádióhullámok " által meleg legyen, és lefekvés előtt még kicsit átböngésszék azt a hálózatot, ami befonja az egész világot. Csakhogy, ez még annál is gyorsabb "váltás", újulás!

Az 1960-as években a feketéknek vajmikevés jogok volt a normál, "demokratikusnak" mondott életformák gyakorlásához. Nem járhattak nagyon egyetemekre, az éttermekben külön csap volt kialakítva nekik a mosdóban, számos akadájba ütköztek. Majd, szerencsétlen Martin Lutherking megmutatta, hogy ezt lehet másképp is, ők is emberek, a betyár mindenit!

Bejött neki.

Amerika örjöng, örül, és várja a változásokat. Joggal. És, véleményem szerint, pozitív irányban meg is kapja azokat.

Amerika megmutatta, mi a DEMOKRÁCIA! Gratulálok! ;)

Húha, nem is tudom hol kezdjem az önkontrollt. Sűrű volt ez a nap. Meg, sok mindent tettem, ami úgy le sem esik. Kezdem is.

Azért vagyok passzív csávó, mert ma este, passziváltam magam az ETR-ben! Ezennel letettem. Persze, a passziválás nem jelenti azt, hogy nem járhatnék mondjuk szeptembertől a jogra. De én nem fogok, az egyszer fix.

No, más. Délelőtt, egy kis "anyufuvarozás" délelőtt, majdasztán nyílt nap a TTK-n. Végülis, jó volt. Kicsit megint érettségi előtt állónak éreztem magam. Főleg akkor, amikor sorra "sikeres érettségit" kívántak az előadó kollégák!:) Aztán, sok duma volt, erről, arról, sokmindenről. Most motiváltnak érzem magam, főleg, hgoy érdekel.

Ezekkel kapcsolatban. Németország. Amit még nem fejtettem itt ki. Hát, lehet, nem is fogok, még nem tudom. Igazándiból, egyik nap rendesen belegondoltunk szüleimmel az egészbe. A macerákba, és dilemmába estem. Ugyanis. Ha most kimennék, akkor ugye albi. Legjobb esetben is 250 euro, plusz ilyenkor mondjuk 2 hónap kaució. Noemg, az üzemanyag kifele, meg amit ott a helyszínen. Nomeg, mire meló... Nomeg az ellátásom... Szóval, nehézkes. Ez legalább 1000 euro. A család most ennyi pénzt nem tud adni. Persze nem hogy nekem ennyi...

Eztánhát, lehet, maradok itthon. A másik kiváltó ok, ami szintén nem kicsi, hogy lehet, újraéretségizek. Vagy földrajzból, vagy töriből. Azok számítanak, és mindkettő csak 4es lett. Szóval, oké, hogy ha a tavalyi pontokat nézzük, akkor nem para...de lehet kilengés, akár 30 % is!!! Netzes! Ha már átmegyek egy másik suliba, nem akarok lutrizni. Nem éri meg. Ígyhát, holnap irány a Tiborc, és megkérdezem az igazgatót, hogy mi a stájsz. Remélem, még tudok jelentkezni az érettségi valamelyikére.

Aztánhát, úgy hozta a sors, hogy ma tudtam menni, első találkozásra az új/műtő fülorrgégész fickóhoz. Végig azon stresszeltem, hogy nehogy félremondjam a Göbbel nevet, Göbbels-re (aki ugye köztudottan Hitler jobbkeze volt :) . Vicces vívódás önmagadban.

Végülis, alaposan megvizsgált.

Február 19. Ez az a nap, amikor be kell mennem az előkészületekre. 20. , műtét. Ha minden jól megy, 1 éjszakát kell csak bennmaradnom. Nagyon remélem. Nincs sok kedvem ott feküdni.

Mondta mgé ugyan, hgoy két hétig a várost sem kéne elhagyni, meg pihizni, mert bevérezhet, de nyugi. Egyébként, egy végtelenül közvetlen, szimpatikus, fiatal srác volt, úgy 30. Remélem, ilyen jól is műt... :)

A másik nagyon jó hír továbbá, hogy nemrég kaptuk a hírt: van szállásunk Párizsban! Mostmár mind, az 5 éjszakára! Első 3 egy 24 éves lánynál, a utsó kettő pedi egy huszonéves srácnál. Egymáshoz közeli helyek, a belvárosban! Telitalálat!!! :) Reméljük...

Aztán. Találtam egy állást. Valami műszaki akármi. Itt, Pécsett. A Pécsi Kulturális Központál. Rendezvényeket kell "hangosítani", tehát, a hangtechnikát intézni, meg ilyen alap dolgok. Ilyeneket középsuliban is csináltam néha, most is hátha...kiváltam az erkölcsi papírt, meg fotót csináltatok, és már küldöm is.

Még le kell adnom a felvételit, holnap suli, érdeklődés...szóval, még jó sok minden hátra van...

Döglődés. Tegnap egy kis fáradtság, másnap, minden szar.

Szombaton ellátogattam Tiborcos szalagavatóra, Tamiék, Tekláékhoz. Szépek voltak, ügyesek, szépen táncoltak a csini ruhákban. Nekem tetszett. Főleg, hogy megint egy szelet osztálytalálkozó is kialakult. Voltunk páran, dumáltunk, pezsgőztünk, nézelődtünk. Kinek, mi, hogy sikerült, teljsedik be, vagy éppen mégsem.

Aztán, egy kis Mozaiq Fanniékkal, miegymás, ivászat, stb. Csikivel is lejött a későbbiekben, és végül, ketten kikötöttünk a szokásos helyen: Betonos. 3ig kb, fáradtan haza, mert előző nap a 4 óra alvás után Mohácson is voltam apámmal vásárban. Szarrá fagytam, a jobb kézfejemet a pakolás végére nem éreztem. Kellemetlenül KO vagyok most. Nagyon. Még mindíg.

Múlt héten egész sok dolog történgetett, mint például, hogy megüneppeltük Fánní szülinapját (Mégegyszer Sok Boldogságot!;), meghát, mittudomén...megláttam Sipi apját Montéban, másnap szülinapozni. Neki is minden jót az éterbe ! :) Meg, mittudomén...

Nyaka Zsófival, áltsulis osztálytársammal találkoztam, és beszélgettem fél órát, órát az árkádban pénteken. Meg, Bettiékkel is összefutottunk, meg seggreestem a teszkóparkolóban, kocsiért menet. Meg ilyenek. Sokminden.

Most megpróbálom sokadik nap után összeszedni magam, és készülni, meg rendezkedni. Írtam, meg Tomi is, leveleket fanciáknak, Párizsba, a fogadással kapcoslatban. Páran válaszoltak is, és 2 éjszakára már lenne is szállásunk. Az utolsó kettőre. Még várunk pár napot, a többiek hátha válaszolnak, ilyesmi.

Meg össze is pakolok, már nem is tudom, hány napja tervezem. Tiszta por, meg kupleráj most a szobám. Az utóbbi időben nem sűrűn fordul elő.

Asszem holnap lesz TTK nyílt nap. Elmegyek Pacuval, körbenézünk, megkérdezek pár dolgot a pedagógiával kapcsolatban is, meg mindennel, ami eszembe jut. Aztán, újból leadom a felvételi lapokat, igazolványkép, csuhallya...

Most szeretném kihangsúlyozni, hogy nem vagyok se hungarista, se zsidógyűlölő, se mszp-s, se fidesz-es, se tüntető, se rohamrendőr. És, még igazi Magyar sem vagyok ! Ugyanis, nagy felelőtlenséget és butaságot sugallanak az "igazi Magyar", illetve a "100 % Magyar" kijelentések! Ilyen nincs. Ez a sok etnikum, ami az évszázodk során kárpátmedencénkben megfordult, keveredett-kavarodott, semmiféle képpen sem vezethet egy manapsági "igazi, 100%-os Magyar" állapothoz. Ez nem erről szól.

Most jöjjön az, hogy minek vallom magam: egy olyan Magyar embernek, aki "sváb", illetve -valószínüleg valahol régről- valamilyen szláv eredettel bír, tehát, még "50%- Magyar" is sanszos kijelentés lenne. Mellesleg, a "sváb" sem igaz, mert a származás Dél-Tirolba mutat vissza, valamikor Mária Terézia idejéből, a 18. század közepénél.

És, hogy ezek ellenére én miért vallom magam Magyarnak ?! Kérem, azért, mert itt születtem. Ezt a nyelvet beszélem, ide köt a család, az -pár generációra visszavezethető- eredet. És, szerintem, ez egy racionálisan gondolkodó embernek éppen elég magyarázat. Sőtmitöbb...

Viszont, egyre inkább kezdek "kiborulni". Éspedig azért, mert elkeserít az, ami itt van.

Az olyan dolgok gondolkodtatnak el, minthogy jövök előbb haza busszal, és a buszon "esik az eső" ! Beázott a busz, folyt a víz ! Pedig, kint nem esett, csak az elolvadt jég valahogy beszivárgott... És ilyenkor szokott eszembe jutni, hogy az EU-ban vagyunk, hogy Ausztria hozzánk képest 20 évvel legalább előrébb van, pedig itt van a szomszédban, egy képzeletbeli határral elválasztva!

Nem írok többet, mert regényt tudnék írni ezekről a dolgokról, a felháborodásomról, az elégedetlenségemről, a kilátástalanságomról. Az a probléma, hogy az én korosztályom, úgy veszem észre, ezekbe a saját jövőjüket érintő problémákba, valahogy bele sem gondol ! Nem tudok mást mondani, csak azt, hogy ébresztő !!!

Jöjjön egy olyan jegyzet, amelyet Pálffy István írt (nagy csodámra), olvasott fel, majd betiltották. Ez persze megint a Mi hazánkra jellemző...

(megjegyzem, hogy annyira igaznak, és valósnak érzem az egészet, amit mond, hogy teljesen le vagyok döbbenve...)

Room 401. Egy újabb őrület az USA-ban, ami szerintem egy pár hónapot várat magára hazánkban.

Az MTV indított egy olyan "készátveréssót", ami horror ! Nagyon dúrva! Kb 2 hete akadtam rá, de csak mára töltötem le az első évadot. Eszméletlen! Nem röhögsz rajta, hanem lecsodálkozol, és esetlegesen meg is ilyedsz !

Leírást találtam magyarul az MTV honlapján, de a műsorrol semmi továbbit (Minimális angoltudás elegendő a megértéshez egyébként) :

"A sorozat a Detroit Grace Klinika 401-es szobájáról kapta a nevét - ebben a szobában hunyt el Harry Houdini. Ebben a kandikamera show-ban a gyanútlan áldozatok egy horrorfilmben találják magukat – élőhalottakkal találkoznak, rájuk ront egy láncfűrészes gyilkos, és egyéb kellemes dolgok történnek velük. A műsorvezető Jared Padalecki, akit az Odaát (Supernatural) című sorozatból ismerhetünk, a műsor producere pedig - ki más, mint - Ashton Kutcher. "

http://fenopy.com/torrent/Room_401_Season1_Complete_XViD/MTEzNjg5Nw==/

Itt pedig le lehet tölteni torrentszerűen az első évadot, cakkumpakk. 1 giga, nem vészes.

Mindenkinek jó rettegést (aki szeret) !!! ;)

Most vittem el anyut, és hazafele, az MR2-n egy olyan szám ment, ami annyira összevisszának hatott, hogy muszáj volt mégegyszer meghallgatnom! Most hallgassátok Ti is! Vilmos vére ! Nagyon  szpesöl! ;)

Fáj a lábam, a hátam...tutira megfáztam a hidegen. Délelőtt egy szövetkabátban, meg csinosingben felül, flangáltam a városban, és lehet, nem kellett volna...

Voltam közgázon, nem reménykedem, hogy meglesz. Inkább csak, időtöltésnek volt jó asszem... :)

Aztán, volt időm és bementem a láncutcába, hogy elintézzem "végre" a mandulaműtét-helyzetetet. Kaptam is beutalót fül-orr-gége ambulanciára...apámnak vannak közvetetten kontaktjai, majd egy nem-medikust beszereznek... (buzi protekció, de azért itt mégis...)

Nagyon drukkoljon mindenki, hogy legyen mgé februárra időpont!

Aztán, voltam a TB-n is, kiváltottam az EU-s egészségkártyát. Meg, múlt héten kértem időpontot új útlevélhez, a németben való majdanlagos meló miatt. Meg, megkötöttem egy utasbiztsítást is a bankomnál, ami egészen szeptember végéig érvényes. Tökjó! :)

Ma délután-este voltunk volt ofőmnél, Andimamámnál! Jófejek voltak Lacával, a férjével. Patri szervezte végülis be ezt a dumálgatást, részemről ásványvízzel, részükről borral. Én vezetek, nem akarok az utcán fázni. Az tetszett, hogy nagyon "nemkonzervatív" módon álltak az egyetemváltásomhoz, és kiakadtak picit azon, hogy ezen más esetlegesen is háborog. Jó gondolkodás, na... :)

Aztán, már készülődök. Reggel felkelés, elviszem muttert melózni. Hazajövök, lebontom a karácsonyfát, és elkezdem összeállítani a párizsi látnivalókat, programot, anyagiakat. Nehogymár közben kimenjen a sok dolog mellett az is a fejemből...

Még annyi, hogy ma rámjött megint a "hajósosvideókatnézekayoutubeon"-dolog. És rájöttem sokadjára, hogy mennyire bírom. :)

Jöjjön egy a kedvenc Hajós-HetiHetes videóm:

Egyszerűen csodaszép! Az egész, úgy ahogy van. Kántri alap, sejtelmes gitárjáték, letisztult 3 akkord, bársonyhang, szexualitás, romantika, nyáltenger, de mégis AWSOME ! (nem mondom, hogy nem imádom a Zuboly-átdolgozást... ;) )

Így kezdem. Hogy változások, mert...be kell valljam, radikális változásokat viszek véghez most az életemben. Én így látom jónak, hogy meg kell hozni ezeket a döntéseket.

Hogy miről beszélek? Arról, hogy, megcsináltam nagyjából ezeket a tanulós napokat ( 4kor nem volt energiám felkelni), és utolsó nap, csütörtökön rádöbbentem délután egy olyan dologra, ami már hetek óta buzog bennem, és ami most feltört. Ez a dolog pedig az, hogy beváltak egyes emberek meglátásai, mások jóslatai: a jog nem nekem való ! Ez nyílván elég közhelyes lenne így, de alapvetően így van. Leírom, miért.

Sok embertől hallottam már, hogy " Én már gyerek korom óta jogász szeretnék lenni" , "..igen, már egy jó ideje elhatároztam, hogy ide jövök, megcsinálom !". No, és én nem! Én úgy igazán, sosem határoztam el. Az, hogy egyáltalán ide jelentkeztem is talán valami butaság eredménye: jól néz ki az egyetem, biztos jó lesz ez a dolog, sok (bunkó) intelligens ember. Meg persze, nem utolsó sorban, "csak feküdni fognak nekem ezek a dolgok, érdekelni fognak, és meg is tudom csinálni" ! No, hát ez nem így lett.

A dolgok nem érdekeltek. Se úgy, hogy nem nagyon, se úgy...hogy egyáltalán. Szorgalmi időszakban küzködés az elalvás ellen majdnem minden előadáson. Sok, számomra feleslegesnek ható, tűnő dolog, tárgy, elmélet, eszmefuttatás, törvénykezés.

Aztán, mostanában a vizsgáimon is megmutatkozott a közöny a tárgyak felé, és az agyam nem erre való orientációja. Sorra sikertelenség, stb.

Most jutottam odáig, hogy nem ámítom magam tovább, és bevallom ezeket magamnak! Szóval, ennyi. Vége a jogászkodásnak. Vannak még vissza vizsgáim, 1-2-őt még meg is csinálok.

Ugye, itt jönnek a kérdések, hogy: Oké, hogy otthagyod, de ezek után hova? Mit ? Hogyan ?

Kéremszépen, földrajz a válaszom. A "miért fölrajz?" kérdésre a válasz az, hogy abból érettségim is van, érdekelt régen is, ma is, és tulajdonképpen mindíg is. A tavalyi ponthatárok alapján simán felvesznek. Remélem idén sem lesz másképp ! Egyébként, tavaly szüleim mondták, hogy miért nem megyek arra... én nem is tudom. Épp ma beszéltük, hogy ilyen idősen mennyire számít 1 év is . Bizony ...

A másik dolog, ami még változik. Az a tavaszom. Merthogyugye, mit is fogok csinálni én szeptemberig ?! Hát, ha nem is szeptemberberig, de június végéig tervezem, hogy dolgozok. Mégpedig, Németországban.

Február-márciustól Júni végéig nem itthon tehát. Ezek a tervek, és remélhetőleg, a valóság is. Most nem szeretnék bővebben írni a németországosdiról sem, mert fáradt vagyok. Sokmindenbe elfáradtam, még megpróbálok pár általános tantárgyat (közgáz, szoc. ) átvinni, tehát, még teljesíteni. Hátha.

Döbbenet! Csodálkozás! Váratlan! Eszméletlen! Ésszerű.

Nopersze, csak blog-szünet. Mondhatni, sztrájkolok! Pedig, ez nem így van. A sztrájk ez esetben kényszer. Nemrég hazaértem Magyar jogtörténet vizsgámról, ami hát...nem sikerült. Utolsó voltam, az utolsó 5nek meg valahogy, nem jött össze. Lehet, hogy ebédelni szeretett volna már kedves Béli-bácsi. Jó, persze, az a tétel, amit húztam, nem is ment.

Annyira felbosszantottam magam, mert egyszerre hárman voltunk bent, és a kettővel előttem lévő leánynak a tételét, tudtam volna! És a lány nem tudta! És én meg csak magamban tudtam ezen bosszankodni, közben nemodafigyelve az én tételemre... Nemesi vármegyék, 15 század, hadnagy, tököm tudja. Nem tudtam hát...

Tórlódnak a vizsgák, mint tavaszi olvadáskor a jégtáblák a Dunán.

A mostani project is tök jó: 1kor szerettem volna, de most, 2-től, este 10ig tanulás. Aztán, lefekvés, reggel 4kor kelés, tanulás reggel 8-ig, 1 óra pihi, aztán délig. Aztán déltől, 1 óra pihi megint, majd tanulás este 10ig. Megismételve ugyanezt csütörtökön is. Ugyanis, pénteken római jog, Besenyő kollégával. Nem festek ördögöket a falra, de állítólag...kemény. Én nem akarok ezeknek a dolgoknak hinni! Ha belefektetek ennyi energiát, akkor már sikerüljön! Ja, megjegyzem, hogy 57 tételre 38 óra ezalatt a szűk 3 nap alatt. Háhááá.

Tehát, akkor legközelebb, beszámolás: péntekn délelőtt, 11 óra magasságában ! ;)

Valahogy, most nem vagyok feldobódva. Nem kéne így lennie.

Nem úgy minden para, hanem az egyetem. Kihat az egészre. Egész nap tanulok. Nem is erről van szó, hogy nem kell. Ezzel jár. Viszont, minél többet tanulok, annál inkább valahogy azt érzem, hogy nincs helyem ezen az egyetemen. Pedig, szívesen megcsinálom, meg el is határoztam, csak...kudarcok, meg nem is tudom. Azon filózok már, hogy mi van, ha egyik kollokvium tantárgyam sem sikerül, és bebukok 8-at ! Ennek nem szabadna még eszembe sem jutni ! De valahogy mégis. A franc essen az egészbe...

Meglepi nekem. Tamival "nosztalgiáztunk" épp, és eszünkbe jutott a tavalyi Helikon.

Küldött is pár mókás képet! Lehet nevetni, nézegetni, ámulni, bámulni!!! :)

Ez a dolog kéremszépen, tegnap történt.

Elmentem bankba, meg Patrihoz, jegyzeteet visszaadni, és vittem magammal hugit.

Tudni kell, hogy én eléggé ellenzem az pici, mondjuk 12 év alatti gyerekeknél a mobilt. (arra vezethető vissza,hogy egyszer a hugi osztályánál azt láttam-hallottam, amint azzal játszottak a gyerekek, hogy egymásnak küldtek zenét bluetoothon.nane)

De. Hugi kapott egy telefont, karácsonyra. Elleneztem is. Viszont, kikötés, hogy olcsó, és hogy ezt soha a suliba, csak ha barátnőjéhez megy, vagy ilyesmi. Oké.

Aztán, tegnap, kiszállok a kocsiból Patrinál, és dumálgatunk. Egy idő múlva csörög a telefonom. Hugi. Na, már nevetek is. Lerakom, szólok neki, hogy mindjárt megyünk.

5 perc megint, ott állunk. Rezeg a zsebem. Sms. Na kitől ? Hugitól!!! Azt hittem, rosszul látok!

A következő szerepelt benne: " Zolika, fedd fel a telefont !" Mindezt, 8 éves ésszel.

1 hete van telefonja, és már tud sms-t írni! Nagyon gyorsan tanul asszem. Elképesztő!!!

Ma. Apám, meg nagyfater kint kevertek az udvarban. Elég nagy a gyalogosforgalom előttünk, és vannak arcok, akikkel már az "öregek" lespanoltak így az évek során. De vannak olyanok is, akikkel már régebben. Így van ez egy egyetemen tanított, volt német tanszékvezető fószerrel is, aki nagyapám régi ismerőse.

Eljött ma délután erre, és megállt beszélgetni. Valahogy, szóba is jött a politika, meg a Mi Ferink. Egyremásra...beszéd, beszéd hátán, a faszi ezt bökte ki:

" Azért, meg kell mondani, ez a srác dolgozik ám ! "

Én, amikor meghallottam, utólag. Hát, nevettem, sírtam, minden volt.

Dolgozik, persze. Dolgozik. De hogyan ? Minek?

Ha jól dolgozna, akkor nem lenne "passzív népirtás" az országban 2006 óta. Ha jól dolgozna, kényszerből, egy fiatal sem vándorolt volna ki külföldre, logikusan, jobb remények érdekében.

Ha jól dolgozna ez a "srác", akkor nem hazugságokkal (csak hazugságokkal) próbálná vakítani az ilyen volt tanszékvezető nyugdíjasokat, akiknek lapáttal adja (a nagyátlaghoz képest) a havi nyugalmazási díjakat.

Ha jól dolgozna ez a srác, akkor már rég nem dolgozna. Ugyanis, ha egy nagyvállalat főnöke jól dolgozik, azt szeretik a dolgozói (értem itt a pontos, jó fizetést, a dícséretet, a megbecsült munkaerőt, stb.). Ha viszont, egy nagyvállalat főnöke rosszul dolgozik, akkor abból bizony lehetnek problémák. Leáll a termelés, sztrájkok jönnek, tűntetésekkel látja szembe magát a kedves nagyfőnök, és az szakszervezetek, illetve körülötte lévő vezetőbb beosztásban lévő apparátus azt mondja: figyelj, neked is, nekünk is, mindenki a legtisztább, ha most elmész. Ágyő!

Ez nálunk még nem következett be. Ezért én azt mondom, ez a mi srácunk igencsak gyatra munkát végzett az elmúlt, lassan legkevesebb 3 (2006tól), de inkább 5 évében.

Következtetés: ez a srác nem dolgozik !

Ez a nő nem csak, hogy csodálatos, de jó zenész is!

Egyszerűen imádom (még 46 évesen is) !

Szilveszter. Még nem is írtam. Húha...

Tömören:

Nem volt rossz. Annyit mondok, hogy jobb volt a 2007-esnél, nekem legalábbis. Nameg, a 2006-osnál is. Annál biztos!

Annyiba nem volt jó, hogy kicsit csalódtam. Vagy, nemistudom.

Vannak emberek, akik annyit tudnak változni egy év alatt, hogy az elképesztő ! Persze, erre hajlamnak kell, hogy legyen... De ennyire ?!

Valaki miatt, mert annyira jó fejek vagyunk és annyira szeretjük, megszerveztük úgy a bulit, hogy ne legyenek konfliktusok: nálunk kezdtük, itt voltunk egy ideig, bementünk Menthol koncertre, aztán picit Sefiékhez (mert ugye az volt az eredeti program). Aztán, haza. Szerintem, jó volt ez így. Namost, az a Valaki, aki miatt ezt a kis távot megtettük, úgy nem volt velünk, hogy leírni sem lehet! Remélem eme Valaki belátja, hogy butaságot csinált, és elmagyarázza az elmagyarázni valót. A többi dologról nem is beszélve...

Annyit el kell még mondjak, hogy jó volt, na. Sefiélnél ÁNTSZ ellenőrt játszottam (amibe Danit is bevontam), végigkajáltam a kínálatot. Ez a buli ! :)

Azoknak, akik itt voltak (kb 8an, úgy mint : Dani, Zsófi, Kék, Judit, Gabi, Csiki, Füze. Ja, ez 7. Asszem, más nem volt), csak köszönetet és "dicséretet" tudok mondani! :) Aranyosak voltatok, és köszi!

Megnéztük kollektiven az elején, a 2005-ben készült videót. Hát, észrevettük: nagyon visszavettünk a bulihévből ! És mennyire megváltoztunk! Nem csak külsőségekben, hanem másként is. Apám azt mondta, "öregszünk".

Vannak érzések, amelyek hol rosszak, hol jók. És ezek az érzések vannak úgy, hogy egyszerre jönnek. Ezek leírhatatlanok. És, elgondolkodtatnak.

Merjünk öregedni ! ;)

A jókívánságok, és kb fél óra alvás után szeretnék egy értékelést, lazább értelemben egy kis beszámolót írni az előző évemről. Judit barátom is így érezte, és én is, hogy ez úgy jól esik az embernek. Leírod, megnézed, és büszkén lepuffansz a fotelba. És, nem mellesleg, tényleg nem felejtesz olyan könnyen. E század előnyei...

Némi kronológiát próbálok beletenni, ugyanis úgy mindíg könyebb visszagondolni. A kérdés csupán, hogy hol kezdjem.

Ja, tényleg. Hát ugyebár, (én míndíg csak így szoktam emlegetni) "befejeztem 2008ban azokat a tanulmányaimat, amiket kötelezően előírnak, tankötelesség miatt". 12 év után, azt csinálsz, amit akarsz (jobbesetben) : vagy meló, vagy egyetem/fősuli, vagy a drogok, pia rákenroll. Én az "egyetem opciót" választottam. De ne ennyire előrehaladottan.

Az év eleje kezdődött némi bukással, de hamar talpraállással. Vagy fordítva: Felsőfokú német nyelvvizsgám, nem sikeredett, viszont az angol közepem igen. Ennek örültem. Épp tegnap mondtam Jucinak, hogy nem nehéz az a nyelv, csak úgy, mint a többit, űzni kell. Én is sokat jártam akkortájt egy kedves nőhöz, Nórához. Na, ő már más tészta...

Jameghátpersze, lementek azok az események tavasszal, amiknek le kellett, hogy menjenek, jelen esetben : szalagavató, ballagás, érettségik. A németen kivűl nem volt emeltszintűm, az viszont, kifejezetten jóra siekrült, a sok éves "basztatás" távlatából nézve.

Még mindíg tavasz. Marcsi, drága énektanárom beinvitált egy énekes társulatba, az is valamikor tavasszal kezdődött. Ja. Tényleg. Szó nélkül, és sohamegnembeszélt módon (amit a mai napig nem értek, de mondjuk nem is érdekel), kirúgtak gyakorlatilag, az előbb Sakk, majd Portland nevű zenekarból. Hát, jó zenészek, de jó volt az, hogy vége lett. Hiába, én a változatosság híve vagyok, annak élek, és nagyon úgy tűnik, hogy ez kihat a környezetemre is, indukálom a dolgokat.

Barátaimhoz, a mostani zenekarhoz, járogattam szabadidőmben próbákra. És ők nagyon kerestek egy új énekest, aztán, egyikalkalommal, nem volt senki, és mondták: próbáljam ki. Énekelgettem, impróztam, és akkor bejött nekik. Aztán, bevettek a zenekarba, én igent mondtam, és nem születtek meg a csodák.

Tavasszal történt még, ugyan már kacsingatott a nyár felé az, hogy Judit belépett a Hard Rice-ba, velem, mellém énekelni. Eleinte közönbösséggel voltam felé, aztán egyre inkább, elég hamar valahogy megismertem. Szerintem, elmondhatom, hogy elég jó barátok lettünk a következőkben. Én ennek egyébként, nagyon örülök, mert asszem, egy nagyon klassz embert ismertem meg személyében. Köszi, Judit ! :)

Tényleg, voltam még Helikonon is. Sulis kórussal, lányok fiúk, vegyesen. Ezüst helyezést kaptunk, Tiborchoz méltan. Meglehetősen jó buli volt, nem akarom összehasonlítani a két évvel azelőttivel, mert felesleges.

Ahogy a ballagással elbúcsúztunk iskolánktól, úgy jött rögtön az érettségi, nagy nagy kavalkádja. Szóbeli vizsgák követték az írásbelieket, és mi nagyon be voltunk szarva. Számolgattuk a pontjainkat, átváltogattuk az új rendszerbe, álmodozva (mint utólag kiderült, feleslegesen).

Jameg, persze! Februári felsőoktatásba való felvételi jelentkezésem leadása a következő intézményre koncentrált: Jogi egyetem, Pécs. A kérdés, hogy miért, számomra sem volt világos. Végülis, szeretem az "igazságosságot". Meglátjuk...

Emlékszem, hogy csináltunk marhanagy Orfűi, utolsó Osztálykirándulásos bulit, a nyaralónkban. Minden a végén jó, tartja a mondás, és ez nem volt másként a középiskolával sem. A legjobban a legvégére forrt össze csapat. Mutatja ezt a mostanság elég sűrűn megszerveződő osztálytalálkozások.

Nagy nehézségek, és kitartás árán, eljutottam Takáts Eszterhez, egy szerintem ügyes énekes-zenész hölgyhöz. Nála is énekelgettem, és örültem, hogy  tetszett a hangom neki. Most is járnék, csak rengeteg a koncertje...

Talán, a következő, itt elég nyomós okot mutató tény az, hogy elkezdtem írni a blogot. Jó ez így, és még fogom sokáig, most nem latolgatom.

Aztán, Fishing on Orfű. Nagyszerű, szabad és élvezetes volt. Imádtam! És fogom is! Mindent, és mindenkit!

19 éves is lettem, meg elkészült a Balcsis nyaraló felújítása is, Fonyódon, úgyhogy nyáron, nem sokat voltam itthon, elmondhatom. Sőt nem is szerettem hazajönni, ha kellett valamiért. Jó volt ott nagyon. Punnyadás, napozás, ezerrel !

Mint vállalkozó szellem, Judittal eltekertünk, edzetlenül, nagy hévvel, Keszthelyig, Fenyvesről ! Meg persze vissza! És nekünk ez nem volt rossz azért. Teljesítményben, a szívünknek sem. :) Megismertem mellesleg a családot, nagymamát, nagybácsit, gyerekeket. Aranyos emberek, üdvözlöm őket a messzibe!

Voltam picit németben is nyáron, családdal. Szép idő volt, arra emlékszem.

Aztán, a nagy dolog még az előző évben számomra a Sziget volt. Eszméletlen volt !!! Hihetetlen méretek, lehetőségek színte végtelen tárháza, multikultúra, szabadság, ellazulás, nemtörődömség, por, kosz, szemét, UFO. :) Idén, újra persze... !

Közben, BalaTone fesztiválon is voltunk Kékkel, újságíróskodni egy netes lapnak. Ingyé mehettünk be, egyébként nem volt  jó, rengeteg minden, csak az ingyenesség miatt érte talán meg.

Fel is vettek a jogra. Jogász szakra. A többi már a jelen.

Augusztusban még egy nagy részegedős gólyatábor, nőkkel, bulikkal, viccekkel, emberekkel és persze piával. Új arcok, új "kultúra". Hogy mi sül ki, az még a jövő zenéje .

El is kezdődött később az új suli, új dolgokkal. Rengeteg újítás ebben az évben.

Még volt gólyabálom is ősszel.

Voltunk még Bodies kiállításon, valamikor októberben asszem. Meg csokizni Pesten, meg mittudomén. De, az is nagyon tetszett.

Ezek voltak talán azok az igazán megmaradt olyan események, amik maradandó nyomot hagytak. Volt még sok, csak annyit leírni....

Gyors összegezve: talán, jobb volt ez az év, mint a számítások. Márha, azok nagyon voltak. Én hálát adok 2008-ért, legalábbis, az én szemszögemből !

Először is, valóban boldog, örömteli, szomorúságban szegény, élményekben és emlékekben teli évet kívánok tényleg Mindenkinek 2009-re ! Valójában, ez csak egy szám. Meg egy évfordulás, hogy most megint öregebbek lettünk 1 évvel. Jelenti még azt is, hogy nem csak mi, de minden öregszik: az autónk, a kép a falon, az iskolánk, ahová jártunk, meg persze az emlékein is.

De persze, egy újabb év eljövetele jelenti azt is, hogy új dolgok vannak készülőben, látnak napvilágot, csíráznak, vagy éppen beteljesülnek. Mindennel jár valami, hol öröm, hol kudarc, hol szégyen, hol dicsőség. Mindenkinek, beleértve magamat is, szeretném azt kívánni, amit valójában szeretne, szeretnék !

Huhbazki, nézek ki a fejemből. És, most puritánul mondom.

Most sorolgathatom, hogy megint "min mentem keresztül" tegnap, ma, a napokban. Kicsit meg is teszem.

Ami mondjuk nyomós, az talán a tegnapi Kispál koncert. Huh, huh, az bezony tetszett! Előtte Takáts Eszti sohanemlátott pszihedelik produkciója, aztán Zuboly, kicsit több elektrónikával. Aztán persze Bandiék a hegyről.

Kell az európai embernek a só, nincs mit tenni: Kispál táncolt, pódiumon, külön, zakótól megfosztva, robotosan, sztriptízesen.

Majd, Lovasi egy frakkot felkapva, a Forradalmár c. dallal elindított egy blokkot, aholis régi számok, új köntösben szólaltak meg. Jazz-esen !!! Érdekes, és vérfrissítő volt ! Remélem, lesznek még ilyenek. Bár, sok embernek nem tetszett, vagy mivan.

Huh. Muszáj leírnom, amit kifújok a számon, orromon.

Szóval, aztán. Reba ( egy lány, aki régen velünk lógott, aztán most valahogy megint megtaláltuk egymást...), úgy volt, hogy ittalszik nálam, mert volt ő is koncerten, és Mohácsi. Hát, végülis végigkocsmáztuk, ittuk, beszélgettük az éjszakát. Elment az első busszal haza. Énmeg, fél 7kor sikeresen le is tudtam fektetni magam.

Most ennyi. Az év utolsó postját mindjárt megírom. Beszámolós. Csak, hogy emlékezzek.

Lassacskán rá kell, hogy jöjjek, hogy jobb ez a blogosdi, mint a kavinton ...

Kicsit feldobótdam. Mármint, tanulás terén. Nem tudom, furcsa érzés fogott ma el. Megírtam délelőtt a közgázt, éjjel 2ig tanultam, és úgy érzem: megérte. Nagyon úgy érzem, hogy sikerülni fog, elkapott kicsit a magabiztosság heve. Aztán, a végén felkopok !  Nagyon remélem, hogy nem. Péntek környékén ki is derül.

Ebben a nagy hévben, vettem úgynevezett "Magyar- kártyát", ami egy tanulókártyacsomag. JOG-ÁSZ sorozat. Csupa nagy betűkkel. Mennyire szellemesek...

Remélem, ez segíteni fog, most el is kezdem olvasgatni, tanulni. Ugyanis, észbekaptam, hogy most zúdul a lavina! Jövő kedd: magyar jogtörténet, péntek róma ! Minden! 2-3 naponta vizsgák az új évre. Hajrá !