Minden, de minek ?!

A jókívánságok, és kb fél óra alvás után szeretnék egy értékelést, lazább értelemben egy kis beszámolót írni az előző évemről. Judit barátom is így érezte, és én is, hogy ez úgy jól esik az embernek. Leírod, megnézed, és büszkén lepuffansz a fotelba. És, nem mellesleg, tényleg nem felejtesz olyan könnyen. E század előnyei...

Némi kronológiát próbálok beletenni, ugyanis úgy mindíg könyebb visszagondolni. A kérdés csupán, hogy hol kezdjem.

Ja, tényleg. Hát ugyebár, (én míndíg csak így szoktam emlegetni) "befejeztem 2008ban azokat a tanulmányaimat, amiket kötelezően előírnak, tankötelesség miatt". 12 év után, azt csinálsz, amit akarsz (jobbesetben) : vagy meló, vagy egyetem/fősuli, vagy a drogok, pia rákenroll. Én az "egyetem opciót" választottam. De ne ennyire előrehaladottan.

Az év eleje kezdődött némi bukással, de hamar talpraállással. Vagy fordítva: Felsőfokú német nyelvvizsgám, nem sikeredett, viszont az angol közepem igen. Ennek örültem. Épp tegnap mondtam Jucinak, hogy nem nehéz az a nyelv, csak úgy, mint a többit, űzni kell. Én is sokat jártam akkortájt egy kedves nőhöz, Nórához. Na, ő már más tészta...

Jameghátpersze, lementek azok az események tavasszal, amiknek le kellett, hogy menjenek, jelen esetben : szalagavató, ballagás, érettségik. A németen kivűl nem volt emeltszintűm, az viszont, kifejezetten jóra siekrült, a sok éves "basztatás" távlatából nézve.

Még mindíg tavasz. Marcsi, drága énektanárom beinvitált egy énekes társulatba, az is valamikor tavasszal kezdődött. Ja. Tényleg. Szó nélkül, és sohamegnembeszélt módon (amit a mai napig nem értek, de mondjuk nem is érdekel), kirúgtak gyakorlatilag, az előbb Sakk, majd Portland nevű zenekarból. Hát, jó zenészek, de jó volt az, hogy vége lett. Hiába, én a változatosság híve vagyok, annak élek, és nagyon úgy tűnik, hogy ez kihat a környezetemre is, indukálom a dolgokat.

Barátaimhoz, a mostani zenekarhoz, járogattam szabadidőmben próbákra. És ők nagyon kerestek egy új énekest, aztán, egyikalkalommal, nem volt senki, és mondták: próbáljam ki. Énekelgettem, impróztam, és akkor bejött nekik. Aztán, bevettek a zenekarba, én igent mondtam, és nem születtek meg a csodák.

Tavasszal történt még, ugyan már kacsingatott a nyár felé az, hogy Judit belépett a Hard Rice-ba, velem, mellém énekelni. Eleinte közönbösséggel voltam felé, aztán egyre inkább, elég hamar valahogy megismertem. Szerintem, elmondhatom, hogy elég jó barátok lettünk a következőkben. Én ennek egyébként, nagyon örülök, mert asszem, egy nagyon klassz embert ismertem meg személyében. Köszi, Judit ! :)

Tényleg, voltam még Helikonon is. Sulis kórussal, lányok fiúk, vegyesen. Ezüst helyezést kaptunk, Tiborchoz méltan. Meglehetősen jó buli volt, nem akarom összehasonlítani a két évvel azelőttivel, mert felesleges.

Ahogy a ballagással elbúcsúztunk iskolánktól, úgy jött rögtön az érettségi, nagy nagy kavalkádja. Szóbeli vizsgák követték az írásbelieket, és mi nagyon be voltunk szarva. Számolgattuk a pontjainkat, átváltogattuk az új rendszerbe, álmodozva (mint utólag kiderült, feleslegesen).

Jameg, persze! Februári felsőoktatásba való felvételi jelentkezésem leadása a következő intézményre koncentrált: Jogi egyetem, Pécs. A kérdés, hogy miért, számomra sem volt világos. Végülis, szeretem az "igazságosságot". Meglátjuk...

Emlékszem, hogy csináltunk marhanagy Orfűi, utolsó Osztálykirándulásos bulit, a nyaralónkban. Minden a végén jó, tartja a mondás, és ez nem volt másként a középiskolával sem. A legjobban a legvégére forrt össze csapat. Mutatja ezt a mostanság elég sűrűn megszerveződő osztálytalálkozások.

Nagy nehézségek, és kitartás árán, eljutottam Takáts Eszterhez, egy szerintem ügyes énekes-zenész hölgyhöz. Nála is énekelgettem, és örültem, hogy  tetszett a hangom neki. Most is járnék, csak rengeteg a koncertje...

Talán, a következő, itt elég nyomós okot mutató tény az, hogy elkezdtem írni a blogot. Jó ez így, és még fogom sokáig, most nem latolgatom.

Aztán, Fishing on Orfű. Nagyszerű, szabad és élvezetes volt. Imádtam! És fogom is! Mindent, és mindenkit!

19 éves is lettem, meg elkészült a Balcsis nyaraló felújítása is, Fonyódon, úgyhogy nyáron, nem sokat voltam itthon, elmondhatom. Sőt nem is szerettem hazajönni, ha kellett valamiért. Jó volt ott nagyon. Punnyadás, napozás, ezerrel !

Mint vállalkozó szellem, Judittal eltekertünk, edzetlenül, nagy hévvel, Keszthelyig, Fenyvesről ! Meg persze vissza! És nekünk ez nem volt rossz azért. Teljesítményben, a szívünknek sem. :) Megismertem mellesleg a családot, nagymamát, nagybácsit, gyerekeket. Aranyos emberek, üdvözlöm őket a messzibe!

Voltam picit németben is nyáron, családdal. Szép idő volt, arra emlékszem.

Aztán, a nagy dolog még az előző évben számomra a Sziget volt. Eszméletlen volt !!! Hihetetlen méretek, lehetőségek színte végtelen tárháza, multikultúra, szabadság, ellazulás, nemtörődömség, por, kosz, szemét, UFO. :) Idén, újra persze... !

Közben, BalaTone fesztiválon is voltunk Kékkel, újságíróskodni egy netes lapnak. Ingyé mehettünk be, egyébként nem volt  jó, rengeteg minden, csak az ingyenesség miatt érte talán meg.

Fel is vettek a jogra. Jogász szakra. A többi már a jelen.

Augusztusban még egy nagy részegedős gólyatábor, nőkkel, bulikkal, viccekkel, emberekkel és persze piával. Új arcok, új "kultúra". Hogy mi sül ki, az még a jövő zenéje .

El is kezdődött később az új suli, új dolgokkal. Rengeteg újítás ebben az évben.

Még volt gólyabálom is ősszel.

Voltunk még Bodies kiállításon, valamikor októberben asszem. Meg csokizni Pesten, meg mittudomén. De, az is nagyon tetszett.

Ezek voltak talán azok az igazán megmaradt olyan események, amik maradandó nyomot hagytak. Volt még sok, csak annyit leírni....

Gyors összegezve: talán, jobb volt ez az év, mint a számítások. Márha, azok nagyon voltak. Én hálát adok 2008-ért, legalábbis, az én szemszögemből !