El is felejtődött, de közben mégsem. Már egy ideje "izgulok", hogy végre gond nélkül beiktassák Amerika 44. elnökét. Nem is az elnök általános személyén izgultam, hisz, ha egy "megszokott" fazon kerül a sorba, talán legyintettem volna egyet. De kérem szépen, itt nem az történt! Itt egy Afro-amerikai ember került a legvezetőbb, legbefolyásosabb posztba! Ugyanarra a bibliára esküdött fel amire Lincoln, Nixon, Reagen, Carter, vagy akár Clinton és a Bush apa-fiú-kettős is. Valójában, ez egy hihetetlen nagy szó! Misem bizonyítja jobban a 20 század felgyorsult történelmi sodrását, eseményváltozásait, mint ez a tény! Elképesztő!
Körülbelül nekem ez az egész úgy jön le, mintha mondjuk azt mondtuk volna 1890-ben Thomas Edisonnak, vagy egy más fizikusnak, hogy 100 év múlva az emberek munka után hazamennek, bekapcsolják egy vezetéknélküli eszközzel a színesen világitó, képeket mutató dobozt, majd berakják egy fémdobozba az étküket, hogy az kicsivel később "rádióhullámok " által meleg legyen, és lefekvés előtt még kicsit átböngésszék azt a hálózatot, ami befonja az egész világot. Csakhogy, ez még annál is gyorsabb "váltás", újulás!
Az 1960-as években a feketéknek vajmikevés jogok volt a normál, "demokratikusnak" mondott életformák gyakorlásához. Nem járhattak nagyon egyetemekre, az éttermekben külön csap volt kialakítva nekik a mosdóban, számos akadájba ütköztek. Majd, szerencsétlen Martin Lutherking megmutatta, hogy ezt lehet másképp is, ők is emberek, a betyár mindenit!
Bejött neki.
Amerika örjöng, örül, és várja a változásokat. Joggal. És, véleményem szerint, pozitív irányban meg is kapja azokat.
Amerika megmutatta, mi a DEMOKRÁCIA! Gratulálok! ;)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.