Kedves mindenki!
Először is. Szegezzük azt le, hogy még a tegnapi nap is töltötték le 2-en a blogomat, ami érdekes. Ugyanis, most néztem, hogy milyen nagyonagyon rég nem írtam ide. Történetesen, Július 24-e óta. És hogy miért ? Hát kérem szépen, nem tudom. Talán, mert annyi fele voltam az eztkövető időszakban, hogy azt sem tudtam, hol álljon a fejem. Vagy azért, mert megfeletkeztem róla. Vagy csak azért, mert szimplán lusta voltam. Szerintem, mindegyikből egy kicsi, az elsőből sok.
És most kérnék azoktól elnézést, akik netántán letöltötték ténylegesen az utóbbi másfél hónapban eme stagnáló irománygyűjtőt!!! Bocsi srácok!
Szóval hát, kronológiag megpróbálom onnan folytatni, jó pár beszámolóval, hogy akkor mi is történt ebben az időszakban. Meg kell mondjam, hogy az azóta károsult szürkeállományom miatt valószinű, nem lesz egyszerű munka. Bizony, nem. De, hát ja, megpróbálom ezt is!
Aztán, minthogy most ez egy bevezetőnek szánt dolog,talán kérdezitek magatokban,mint ahogy én is, hogy miért kezdtem el most így hirtelen, újra írni ?! A válasz nekem sem egyszerű, de talán úgy tudnám kifejezni magam,hogy: valami ürességet érzek! Valami hiányt. Valami űrt. Valami vágyakozást... Node mit?! Háthát, sok mindent. De megpróbálom ezt az űrt kicsit kitömni. Úgyhogy, reinkarnálva régi testében a blogot, amalgámként betömöm vele a lyukat. Legalábbis, egy részét...
Z. Zoli
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.