Emlékszem, amikor pici voltam, kaptam egy nyulat. Szegényt asszem megette az akkori németjuhász kutyusunk... :( Aztán, többet mintha nem kaptam volna. Nomindegy...
Az akkori állapothoz képest már valamelyest felnőttem, mennek az évek, és a húsvét is ugyanúgy alakul át az ember szemében, mint a karácsony, az ajándék fogalma, az idő, egy nő, vagy a dzsíájdzsóbábu a játékboltban. Fakul, drágul, kopik, érdekesebbé válik, vagy éppen értéktelenné. A húsvét-várás átcsap böjtbe, persze csak ha komoly keresztény családban élsz. Olyan meg nem nagyon van.
Mindamellett, hogy a vallásról kéne, hogy szóljon, nem is tudom, nekem, vagy bárkinek is miről szól az egész. Jó, nyilván, nem mindenkinek, sokaknak semennyire sem szól a vallásról...nemtudom. Asztrológia az egész, nem megyek bele...
A lényeg, hogy örüljünk. Az ünnepeket az ember talán a megbékélésre, a pihenésre, megnyugvásra, a család összekuporodására és szeretetére, és hasonló dolgokra találta ki. Én élek picit a tradícióknak, apámékkal tartok a vendégeskedésbe is, és valamelyest megnyugszom, úgy Istenigazán. Még ha ezekre a napokra is csak.
Hátakkor, szó szót követ: Kellemes, nyugodt, odafigyelő és legkevésbé sem érdemtelen Húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek, annak, aki olvassa, és annak is, aki egyszer fogja (vagy aki már letett róla...) !
Ja, meg a lányoknak, sok-sok locsolót holnapra! Uh, kéne valami vers is...
(talán még a nyúl és köztem is tudnék némi párhuzamot vonni...annyi, hogy nem vagyok ennyire szőrös. de talán tényleg csak ennyi... ja,meg aranyos...az egyáltalán nem :) )
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.