Telnek múlnak az évek. Meg az idő.
Csak úgy elhussan a Karácsony is. Ha készülünk rá, ha nem. Ez valahogy törvényszerű. Na, ez is olyan törvényszerűség, amelyet nem fogok fel egyhamar...
Szóval. Tegnap már a Jézuska is megszületett, és el is hozta nekünk a sok-sok ajándékát, amit a szülők beszereztek előtte.
Kaptam egy csokifondüt, kerámiából, kb 1 kiló fondücsokival. Most aztán lehet rosszullevésig csokizgatni, emberek ! Juditkám, asszem fogok veled is !
Kaptam még, hálIsten kiegészítő, kisegítő kess-t Párizshoz! Van még persze félretéve, de soha nem elég ugye a pézn, meg ki tudja...
Hógom meglepett egy pakli Macskafogós kártyával! :) Aranyos volt tőle. Még nem tanulmányoztam át, de ha a mesefilm alapján, akkor az is jónak kell, hogy legyen.
Ma voltam templomban is. Nem hatott meg. Aranyosak voltak a totyogó gyerekek (kb 10 biztos volt, és mind kiabált :) ), meg a kis családjuk. A papbácsi is megvigyorogta őket rendre, akkor is, amikor áldás közben egy kislány betolta a babakocsit a pap elé.
És jelentem: egy olyan ember vagyok, aki szeret hinni. Csodákban, Természetfelettiben, őssejtkutatásban, jóban, rosszban, Istenben. Az Istenben való hit egy bonyorultabb része a dolognak. Ott van egy közvetítő eszköz, mégpedig: a vallás! És hogy én melyik vallásban lelem meg békémet és megértésemet, azt majd csak az idő elteltével tudom megválaszolni ! Persze, ha elvonatkoztatunk attól a vallástól, amibe belenőttem. De, már tudok gondolkodni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.