Gyerekek! Nagyon büszke vagyok valamire ! Mégpedig, egy táskára. De nem akármilyen táskára! Egy Jack Wolfskin táskára!
Najó, most nem őrültem meg egy hülye táska miatt, de ...huh, nagyon örülök neki. Majd le is fotózom, most nincs enerzsím hozzá.
A lényeg, hogy ez egy túra/sport márka. Gyártanak sok mindent, többek között túrahátizsákokat is. Namost, én ma kint voltam a vásárban. És találta megy helyen, németből behozott használt motyók között egy Jack Wolfskin, igaz sötét lila berakásos (de mindegy) túratáskát ! Egyik nagy vágyálmom volt. Olyan, hogy van rajta egy bőrözött fül is, amin fogva fektetve tudjuk, mintegy bőröndöt vinni ! Sehol egy szakadás, fakulás, kopás, semmi ! Olyan színte, mintha új lenne. Kicsit le kell cska törölgetnem.
Rengeteg zseb egyébként, és.... mindegy, maj a képke beszélnek magukért ! :) Az ára pedig... nevetséges! 2000 forint !! :) Néztem ebay-en, hasonló, de még kisebbet, és igaz, az új, de 80 euro !!! Dúrva !
Szóval, apunak mondtam, hogy ezzel letudta a karácsonyt. Ja, nemis. Vásár.
Még, szintén ennél az árusnál egy szőnyeget, amit reggel ki kell porszívóznom... szintén 2ezerért ! Megy pár cipőt...csudaszép állapotban, szintén enniért ! :D Ez egy ilyen nap, na. Tökéletes. Fel vagyuk ruházva....
A mai vásározás tetszett. Ma segítettem az eladásban, a pakolsában, ilyesmi. Reggel 5től. De végül elmondhatom: tetszett. Beszélgettem emberekkel, ilyesmi.
Egy olyan arccal álltam le beszélni, aki épp apámnál szeretett volna vásárolni. Apám már ismeri is. Azt kell elképzelni, hogy egy 60 éves férfi, ősz, szakállas, hippis sapka, hippis kabát, rózsaszn (!) hippis nadrág. Tömören: 70es években diszidált amerikába, később hazajött, mert kicsit szar most az idegrendszere, sokkokat kap, ilyesmi. De eszméletlenül bírtam a fejét ! Mondtam apámnak, biztos LSD-zett, és flashbekjei vannak, vagy ilyesmi. Aztán, elkezdtem vele dumlgatni. Ő meg mesélt. Persze, apám rákérdezett a drogokra. Mondta, hogy: persze, hogy toltam! Pia+ kokain ment ! Amikor a piától már nem tudtam beszélni, akkor jött a kokó !
És ezt így, kedéjesen mesélte, mint egy nyugdíjas rocksztár. Pedig nem más, mint egy szabad ember, asztalos szakmával. Arra gondoltam, hogy jövő héten behívom egy sörre, azt dumálgatunk kicsit. Szeretem a sztorikat. Nomeg, a szabadságot is. Idézőjelek nélkül.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.