Van ennél szebb, de ez legalább őszinte.
"Azt gondoltam eső esik,
Pedig a szemem könnyezik
Az én szemem sűrű felhő,
S onnat ver engem az eső.
Gyere rózsám béküljünk meg,
Mi egymásnak engedjünk meg.
Mindig voltak kik így jártak,
Mind megengedtek egymásnak.
Nyújtsad kezed, bár egy felet,
Bár még egy szót szóljak veled.
Nyújtsad kezed keresztesen,
Búcsúzzunk el örökösen!
Úgy fáj az én gyönge szívem,
Nem tom tied fáj-e vagy nem.
Fáj es annak mit tudsz tenni,
Mikor ennek így kell lenni.
S ha a tied úgy tud fájni,
Sohasem tudunk megválni. "
Tessék meghallgatni Ripoff Raskolnikov-féle értelmezést. Osztrák faszi, magyarul, beszarás.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.