Mameg. Voltam a PRaktikerben melózni. 10től 5ig, római harcos ruhában, szórólapozni. Vicces is volt, meg nagyon fárasztó. Most fáradt vagyok. Minimálbérért... De mindegy. Az embernek mernie kell, mert különben nem nyer. Vagy ha nyer, akkor legalább valamit nyer. Lehet, hogy jót, lehet hogy rosszat. De tanul és tapasztal.

Az az érdekes, hogy nem tudod, mi irányít. A szíved? A lelked? Az eszed? A sors? Mások? Az elvek ? Vagy semmi?

Miért így alakulnak a dolgok, ahogy ? Nem mintha mindig rossz lenne, sőt. Csak... nemtudom. Sokszor, és most is úgy érzem, hogy én nem 19 éves vagyok. Vagyis, az vagyok, csak nem érzem magam annak. Jo, biztos vannak olyan dolgok, amikben 12 sem vagyok, vagy nemtudom. Nem tudok semmit. Rengeteget nem élrtem még meg, ez tény. Viszont sok mindent már igen. És sok-sok mindent hiányolok az életemből. Annak ellenére, hogy nem mondható unalmasnak életem...

Most kell egy támasz. Valaki, valahogy. Akárhogy. Különben összeesek, mint egy kártyavár.

Sok-sok mindent akarok megreformálni, változtatni életemben. Mert sok minden nincs így jól, ahogy most.

Biztosan vannak, akik azt hiszik,gondolják, hogy túl sokat rágódok dolgokon. De szerintem ez nem így van. Főleg nem feleslegesen. Mert, én ilyen vagyok, így élek.

Nem kezdem azt, mint múltkor. Még mindíg benne vagyok, csak másképp. Sajnos ez a mellékhatása annak, ha az ember szeretni tud, gondolkodik, kötődik, ragaszkodik, érez, emlékez, reménykedik.