Valójában, nem akarom megint idepréselni a dolgokat, belőlem. És nincs ilyen melankólia, meg semmi, csak ...ja. Zavarodik az ember, keveredik, főleg, ha részeg és nincs képben. Én most per pillanat, hát be vagyok csiccsentve, na. Gyakolratilag... nem látok perspektívát! Vagyis, látok, de mégsem. Mindenki érti, mi?!

Faszán nem tudom, mivan! Faszán szeretnék dolgokat, de egyszerűen beszarás, hogy hogyan nem jön össze! "Szeretnék". Pff. Smafu. Ki a faszt érdekel, hogy én mit szeretnék, saját magamon kívűl ? Senki nem mond ki semmit, és csak takargatjuk az érzéseinket!

Van, hogy az egyik fél akar valamit (féri-nő dolog), viszont ő nem mer kezdeményezni, mert fél, hogy esetleg a másikkal ezáltal az a tökéletesen jó viszony megromlik. És ez marha nagy dilemma, és félelem! Viszont. Mivan akkor, ha ugyanezt gondolja a másik fél is !? És ezt honnan a francbol tudjam? Honnan következtessem le ? Jó, persze megvannak azok a jelek, azok a gesztusok, mozdulatok és érzések, amik ezt sugallják, de kitudja! Én biztosan nem tudom ésszerüen eldönteni, hogy ez meg az hogy van. És hiába vannak ezek a gesztusok, még mindíg, és még mindíg nem mer az ember. És ezáltal azt hiszi az az ember, vagy a másik, hogy mint egy "esetleges kiszemelt kapcsolatot", semmire sem tart. Nulla esély, satöbbi ...

Most értem haza a Zöldből. Sokan voltunk ott. Túl sokan is talán. És hogy miért kell belefojni az dolgokba, hogy azzal mégjobban,akár tudatlanul, akár nem, befojásolják és megnehezítsék az ember dolgát, azt is sajnos csak a Nagyfőnök tudja megmondani, onnan legfelülről!

A vicc az, hogy nem tudom azt mondani, hogy nem érdekel! Vagyis,de: tudom azt mondani, hogy nem érdekel, de aztán... ez csak egy pici önkorbácsolás lenne, vagy  takargatás, mert a való nem így van!

A másik vicc meg az, hogy még mindíg csak 19 vagyok ! Valójában, az életem nagyonagy része előttem hever, hacsaknem egyszer elüt az auto, miközben suliba megyek, vagy mittudomén... És aggódok, szorongok, feszengek, görcsölök dolgokon, hogy nem jönnek össze. Lehet, hogy egyébként, más, talán korombeli ezeket egycsapásra megoldaná és lekezelné! Viszont, én valami olyan szarból lettem összerakva, ami nehezen tapad, és én nem ilyen vagyok...

Biztosan értik páran, mi a francra is gondoltam most! ÉS kérem, kommentelni! Akár privát, az arcomba! Annyira jól esne, de komolyan!

Nem akarom már lerágni azt a csontot sokadjára, amit már megtettem ezidáig...

Vajon miért nem olyan NAGYONNAGYON SZIMPLA az élet, hogy : akivel KÖLCSÖNÖSEN jól érzem magam, és szívesen együtt töltöm a szabadidőm, "járok" is?!  A járok valóban szar szó, mondjuk: szorosabban összehozom vele életem szálait. Paff. A fene érti ezeket. Vagy az sem...

A lényeg az, hogy 4kor irány a balaton!Váu! Hogy minek, azt ugyanúgy nem értem, mint saját magam, és a engem körülvevő női halmazábrákat !

Z. Zoli