Üdv!
A cím lehet, hogy egyeseknek meghökkentő, nekem nem. Gyorsan be is linkelem azt, amit már párszor láttam, egyik magyar kedvencemmel készített interjúban: http://juj.hu/ny/index.php?cid=277
A lényeg, hogy ez most csak eszembe jutott. Mert, sosem fogok "átlátni a pinán", ahogy ezt Wahorn András művészúr megemlítette. De talán, nem is ez a cél. Mert miért lenne? Nem akarom kiismerni a nőket! Vagyis, de. De a fene tudja. Ha talán valahogy megérteném a kesze-kusza szálakat az agyban, a néha mindíg furcsa gondolat és cselekvésmeneteket, talán sokkal silányabb, unottabb lenne az életem. A férfiak élete. Nem , srácok?
Voltam elöbb okmányhivatalban, és szánalmasak! Egyszerüen, nem tudják, hogy mi a szabályzat...kell e ehhez idöpont, vagy ahhoz nem...Nevetséges önkormányzati rendszer ! Ahogy olvastam egyik nap egy kommentben: Elkúrt Közpénzek Fővárosa ( EKF) . Mindegy, nem fűzök hozzá mást, mert erről sokat szoktam beszélni....
Tegnap volt Mitsoura. Meg utána Tilt. Mitsu-n Jucóval voltam. És, végülis jó volt, csak átbeszélgettük az egészet. És örülök! Hogy miért? Mert boldognak láttam egész este az én barátomat! És ez nekem jó...
Utána volt egy kis megint reggelig elhúzódó eszemiszomdinomdánom, amit még mindíg nem tudtam kipihenni. Ételeztem is, meg italoztam is.
Valójában, talán kijelenthetem, hogy kezdek én is közeledni a boldogsághoz ! Jól esnek dolgok, persze vannak, amik nem... de most Istenem! Na mindegy, meglátjuk, mit hoz a holnap. Szó szerint...
Z. Zoli
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.