Üdv!
Most úgy jobban. Nem sokkal, de mégis. Vagy nem azon a téren.
Elmondhattam a bajom, és ez jól esett. Számithatok valakire. Ez jól esik. Naja...
Az önbizalomrombolás rendesen tarolt nálam, sokat, sokat gondolkodom, és a magambafordulás még tart. Vagy mivan. De picit elmélyedek... Nem lehetek énsem mindíg jókedvü!
Szeretnék persze nem ilyen lenni! Mert én nem ez vagyok, csakhogy... Nem tudok gondolatoktol, tapasztalatoktól megválni! Nagyon rossz érzés. Azt hiszem, hogy egy tökre pancser, luzer, balfasz alak vagyok, aki valojában nem tud semmit!!! És, lehet, hogy ez igy is van. Legalábbis, az eddigi mellékelt példa ezt mutatja, de nagyon... Persze, még mindig próbálok tenni ellenne, meg blabla... de egyszerüen nulla.
" Hülye voltál, mondom magamnak, majd ha ez elmúlik
Csak múlna már el nem is én vagyok ez már
Csak szerettem volna, ha velem is van ilyen
És most benne vagyok, még sosem volt sűrűbb homály. "
Ez meg szinte egy az egybe én vagyok. Csak maga.
Z. Zoli
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.