Azon gondolkodom, hogy most mivan. Csak gépelek, és semmi. Tök üres vagyok. Én ezt a szót szoktam használni. Szerintem ez mindent kifejez. Sokan ezen elcsodálkozhatnak, hogy ez van velem, de valahogy nagyon elfogott egy két dolog. Hogy miért is ilyen bonyolultak és "érdekesek" a dolgok? Vagy... hogy az embernek miért nem jönnek össze a dolgok, amikor pedig jó akar lenni a másikhoz. Nagyon jó. Maximálisat akarja adni, de ez a jelek szerint, nem jön le. Vagy nem mindíg. Vagy soha. De miért ? Nem tudok "jobb" lenni! Basszus...
Most ez gyakorlatilag egy kurvanagy önsajnáltatás, pedig nem. Legalábbis, én ezt érzem, és mivel ez egy ilyen nyilvános napló, ezért páff. Aki nem, az úgysem, ennyi... Szóvalszóval, kivagyok. Vagy... KI VAGYOK? Miért...?
Rengeteg jó dolog történik velem, talán más csak áhitozik ezek után, ám nekem ez nem elég! Az embernek soha, semmi nem elég.
Egy idő után rögtön akar dolgokat, mert megcsömörlik. Akár idős, akár fiatal pöcs, mint én. ÉS ez így van, akármit is mond mindíg a másik korosztály! Nem szabad foglalkozni vele, maximum felületesen.
Vannak emberek, akiket szeretek és örülök nekik. Ezt tudják mondjuk enélkül is szerintem, csak...NEKEM NEM ELÉG! És lehet, hogy a szerencse majd dörömböl valamikor ajtómon, de most ez nem hat meg.
Teljesen szánalmasnak érzem magam, hogy most ez így van. Hogy nem tudok "elérni" dolgokat, amik pedig alapvetöek, nem bonyolultak, de nekem így mégjobban nem mennek és hiányoznak is, mint a fene!
Kitudja, egyszer talán ...
Z. Zoli
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.