Jameg. Ezt még lehagytam, mert most jutnak eszembe dolgok!
Szóval, a kötődés.
Asszem az egy olyan dolog, amit nem tudunk kézzel fogni. Sem szavakkal leírni. Sem kimondani. Sem egy szülinapi tortával kifejezni. Semmivel. És csak van, és ... Nélkülözhetetlen, mégsem jó mindíg! Mert, ha nagyon kötődsz valakihez, akkor azt könnyen megsinyledheted! Ez tényleg így van! Hogy miért? Azért, mert ha pl. nem látod egy két napig, akkor az már nagyon rossz. És ha egyszercsak nem úgy viselkedik valamiért( mert pl az éppeni állapota ezt nem engedheti meg), akkor már rögtön furán veszed. Ez is összefügg a kötődéssel.
A kötődés lehet Isteni tehát, és egyben pokoli is ! Legalábbis szerintem.
Én speciell egy olyan ember vagyok, aki úgy vette magán észre, hogy szeret kötődni. Nem normákhoz, csoportokhoz, vagy valláshoz, hanem...emberhez, individumhoz. Külön, külön.
A kötődés nehéz, de én viselem. Csak néha rosszul...
Z. Zoli
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.