A következőkben ...
Elmentem.Patriés Csiki elkísértek. 40 fok volt, napon aszalodtam kb másfél, 2 órát, de talán megérte. Hogy miért ? Mert továbbjutottam a következő meghallgatásra. És ez úgy jól esett a szívemnek. :)
Charlie-tól énekeltem a Mindenki valakié című nótát. Szeretem is, meg már énekeltem, és ez jutott az eszembe. A szitu az volt, hogy be kellett regisztrálni, aláírni az ördögi "szerződéseket" és énekelni. Viszont, mindenkinek csak 30 másodpercet engedtek, ami furcsa volt, dehát, ez a sóbiz. Szóval megvolt. Megköszönték, semmi kommentár. Végülis nem is a zsűri volt ott, hanem - mint utólag megtudtam- egy "szakmai előzsűri", ami énektanárból, producerből, koreográfusból és hasonló nénikből meg bácsikból állt.
A továbbjutás úgy lett, hogy ez a zsüri ujból megnézte a kamerával felvett egyéneket, illetve elvileg a normál zsüri is, majd, kik nekik tetszettek, visszahívták. Így kerültem én is ebbe a helyzetbe.
Épp mentem Jucóékhoz e hét hétfőjén, mikoris csörög a telefon, hogy : Hello, továbbjutottál a következő castingra ! Namondom, nagyszerű. Valahol élt persze bennem a reménysugár, de mondom, ennyi ember volt, kitudja... Végülis ,sikerült. A megdöbbentő picit talán az volt, hogy szerdán reggel 9re Budapesten kellett, hogy legyek ! Mégpedig, 2 nótával a zsebemben. Egy gyorssal, egy lassúval és legalább az egyiknek magyarnak kellett, hogy legyen. Hátvégül összeültünk Marcsival, megvitattuk. Zöld csillag, I left my heart in San Fransisco. A Zöld csillagban Tim kísért gitáron. :)
Felmentünk Pestre, odataláltunk, és kb 3 körül (9 környéke helyett) sorra is kerültem. Zsűri: Fenyő Miklós, Eszenyi Enikő, Mester Tamás. Mesterről nem tudok sokat. Szinte semmit. Azt tudom, hogyha nem "kötekszik" a nemtudom min ( mert nem derült ki), akkor lazán továbbjutok. Zöld csillaggal kezdtük. Közvetlenek voltak, jófejek, viccesek. Rögtön látszott, hogy Fenyőnek és Eszenyinek tetszik, amit csinálok. Mester Tamás úr leintett, hogy ahogy látja, emgosztott a zsűri. Mire Fenyő, hogy nem megosztott, mert 2en vannak,bla bla. Egyszóval, nekik tetszett. Hát, a Mester akart mégvalamit. Jó, némi szóváltás, duma után jött a Tony Benett jazz-szám, ami már nem tetszett valamiért ugy nekik. Valószinü, a ránkroll után. Azt mondta a Mester, hogy el tudná képzelni, hogy én Jim Morrison-t éneklek. És ez olyan, mintha Jim Morrisonnal megprobálták volna elénekeltetni a Tony Benett számot, egy jazz nótát. Szóval, összegezve a Fenyő az elsőre egy 5-öst, a másodikra egy 3ast adott, és valami olyat mondott, hogy egyenlőre ez nem elég. Hát, majd meglátjuk. Még lehet rá esély, hogy 2 héten belül visszahívnak.
Mindenesetre, örülök, hogy elmentem. Elmondhatom, hogy a Fenyő Miklósnak tetszik a hangom. :) Vagymi...
Z. Zoli
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.