...legalábbis, egy jóideig nagyon remélem!
Végüli, ma dél környékén, haza is jöhettem.
Összegezve:
- a doki"néni" nagyon jófej volt, ha minden igaz, precíz is. Aranyosan állt a dolgokhoz, meg hozzám is, köszi érte!
- Akkor veszed észre, hogy jó relatív egészségesnek lenni, amikor körülötted szó szerint minden második embernek gégerákja, vagy valamiért, lyukas torka(csúnyán) van. Elég elszomorító, és rossz volt nézni. Érdemes hát elgondolkodni dolgokon....
- Elgondoltam, hogy vajon én is 30 évesen olyan hasonló pihent dolgokkal fogok foglalkozni, mint a volt szobatársam. Szakállas, kopaszodó muksó, és "máguskártyázik" (szerepjáték, sohasem játszottam, nem is értettem....), de közben meg valami mérnök. :) Nem mintha baj lenne, én sem szeretnék szerintem jóideig igazán felnőni, mert minek. Legyenek meg azok a dolgok, amik valahogy kiválasztanak abból a nagy felnőtt, elszürkült, átlagos, sztereotipizált tömegből.
- Most látom meg az msn igazándiboli lényegét. Vagyis, ha nem tudsz beszélni (pedig most már nem vészes), vagy nem akarod megerőltetni magad, és mégis szeretnél kommunikálni barátokkal, külvilággal, akkor itt van ez a pötyögős cucc. És told! Ennyi.
- Az altatás előtti drogtól, meg az utánajövő émelygéstől kissé elmosódott a külvilág. Érdekes dolgok ezek a kábító anyagok.
Most kimaradok pár buliból, egy hét nyugi itthon. Nem akarok semmi fertőzést, ilyenkor állítólag parásabb a dolog. Szóval most nyugi.
Viszont ittvannak a barátok, akik érdeklődnek, hol sms-ben, hol élőben, és ez marhára jól esik. Hogy gondolnak rám, rokonságon kívül is, még így is.
Kaptam fagyit Judittól, Timtől, Csikitől, akik nemrég mentek el. Tényleg köszi srácok, aranyosak vagytok! ;)
Meg tegnap is, Stella és Kresz "Kiskorú" :) Máté eljöttek, totál váratlanul a kórházba. Én kitoppantam a wc-ből, és mint a manók, behussantak a szobába, nem kis meglepődést okozva nekem! :)
Tényleg, tényleg nagyon örülök, hogy ilyen emberek vesznek körül, semmi színlelés, semmi látszat, csak az őszinteség. Nekem ez jön le.
És mégegyszer nagyon köszönöm! Nem mondom már többet, na ... :)
A lényeg, hogy nem felejtek, és talán erre jó volt ez a kis műtét...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.