Üdv!
Épp a Karácsony c. dalt hallgatom a Kispáltól, és rájöttem, hogy nincs karácsonyi hangulat. Semmi heppinessz, semmi trú láv, semmi örömünnep, semmi hó. A havat meg persze csak nézni jó, mint a karácsonyfát. Elválaszthatatlan kellékek.
Végülis, nemtudom. Kéne lenni ilyennek? Biztosan. Jól is esne egy kis forraltborszagú beforechrissmassfeeling, de nincs. Helyette vannak a gondolkodásos napok: tanuljak? ne tanuljak? aludjak? egyek? igyak? energiaital? kávé? takarítás? barátok? buli? szerelem...? keserves...
Fáradok asszem. Elég intenzíven.
Pozitív a negatívban, pl. : megjött a Fanni! Tegnap este! Ma találkoztunk is vele, Patrival. Gyrosozás, sörözgetéses forraltbor. Sok sok beszámoló, holnap este meg, magyar után behussanunk a városba. Jó lesz. :)
A kispál szöveg pedig:
Minden úgy lesz, mint ahogy volt
Szépet árul mindegyik bolt
A hentesek mind disznót vágnak
A vadászok is lőnek párat
A szeretők egymásnak esnek
A szelídek meg félremennek
Húznak magukon párat
Majdnem mindenkit megcsinálnak
Könyörgöm a szelídeknek
Ne legyen még mindegyik meg
Maradjon meg némi remény
Boldog, aki lelki szegény
Állítólag a bűn nem marad
Meg a jóban, nagy alma falat-
Ként fordul ki a mohó szájból
A kéz meg visszateszi párszor
Ahogy a nők, hogyha mennek
A nőgyógyászhoz, én úgy térdelek
Le imához, össze a kéz,
Mozdul a száj, de olyan nehéz
Mert a kulcs, ami a mennyet nyitja
A pokolba is jó, fordítva
A kulcs, ami a pokolba jó
Az igazából a mennyből való
Z. Zoli
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.